Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

42 A nagybizottság e téves felfogással szemben megállapította, hogy 1. a nagyszombati szeminárium gimnazista növendékei tót nyelvű középiskolákba járnak, ennélfogva azoknak magyar tanítása s nevelése egyáltalán biztosítva nincs. 2. A nagyszombati szeminárium növendékeinek csekély száma messze elmarad az apostoli adminisztratúra területének papi szükségletétől és ennek folytán a paphiány évről évre aggasztóan növekszik. 3. Abban meg éppenséggel meg nem nyugodhatik, hogy magyarul tudó pap még elég van. A magyar kat. hivek lelki gondozása nemcsak magyarul tudó, de magyar nevelésű s érzésű, népével egyetértő papságot kiván meg. A nagybizottság feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a magyar növendékpapság magyar kat. főgimnáziumot látogasson s erre egyedül a komáromit tartja alkalmasnak, mely a bencésrend vezetése alatt áll. A nagybizottság továbbá sajnálattal állapítja meg, hogy a magyar kat. ifjúság rendelkezésére nem áll az apóst, adminisztratúra területén oly internátus, mely a magyar kat. ifjúságnak valláserkölcsi neveléséről godoskodnék. Ez okok arra késztették a nagybizottságot, hogy a magyar növendékpapság és a magyar ifjúság neveltetésének fontos kérdését egybekapcsolja s a magyar kisszeminárium kérdését oly módon oldja meg, hogy annak keretében a magyar kat. internátus kérdése is megoldást nyerhessen. E célból oly intézet létesítését határozza el, amely a gimnazista növendékpapok mellett a magyar kat. ifjúságot is befogadná, akik papi felügyelet alatt a komáromi bencés főgimnáziumot látogatnák. Az egyházi javak kezelésének és rendezésének kérdése a sajtót állandóan foglalkoztatta. Párkány környékén nyiltan tárgyalták, hogy az