Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

41 azon szomorú időknek, amikor az ilyen esp. ker. gyűléseken a sérelmekért felszólaló kartársainktól a papi elnök megvonta a szót s hozzá még fegyelmit is indított ellenünk. A tanítói öntudat legyen önérzetünk is. Ez nyilvánuljon meg a legújabb léprecsalogatással szemben is. — A párkányi esp. ker. r. kat. tanítóság többsége." A felhívás sikertelen maradt, amennyiben a május 28-án Párkányban megtartott tanítói értekezleten, melyen a papság is résztvett, minden tanító megjelent s a tárgysorozatot teljes egyetértésben tárgyalták le. A papi értekezleteket a komáromi sz. András templom oratóriumában szoktuk megtartani. Ez szemet szúrt a hatóságoknak és ezentúl más helyeken gyűltünk össze. Ugyanez történt a nagybizottsággal is. Észrevettük, hogy illetéktelen fülek igen érdeklődnek aziránt, miről tárgyalunk. Már ez okbol is elhatároztuk, hogy gyűléseinket különböző városokban fogjuk megtartani. így ápr. 27-én a lévai kat. körben, május 19-én a komáromi kultúrpalotában, jún. 30-án az érsekújvári kat. körben, július 13-án a pozsonyi kat. körben tartottuk meg értekezleteinket. Szlovenszkó tejhatalmú minisztere Palkovich Viktor interpellációjára adott válaszában nyíltan kijelentette, hogy az állam a komáromi magyar kisszeminárium segélyezését a jövőben sem hajlandó eszközölni. Indokul felhozta, hogy „a szlovenszkói kat. lelkészek mai testülete — a szlovák lelkészek beleszámításával is — a magyar nyelvet kivétel nélkül bírja s következőleg a színmagyar plébániák még hosszú ideig betölthetők. Ezenkívül a magyar nyelvet bíró papság neveléséről az idő szerint is kellőképen gondoskodva van a nagyszombati szemináriumban." Szóval a magyar kisszeminárium felesleges.