Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

104 sikerült neki az esztergom —párkányi hídon való átkelést kieszközölni s ezzel a Budapestre való utazást járásunkból tetemesen olcsóbbá tennie, mint ahogyan azt a magyar rendezőiroda beállította. Persze, a zarándokok száma alaposan megfogvott. A cseh hatóságok gondosan ügyeltek lelki épségünkre, hogy azt a budapesti levegő meg ne „fertőzze". E munkálatok közepette sérelmeinkről meg is feledkeztünk. A csehszlovák államférfiaknak is más, sokkal nagyobb gondjaik voltak. Mindössze egy esetet jegyeztem fel, amely nem sérelem ugyan, hanem állapotainkra jellemző fényt vet. Griger Miklós, Körmöcbánya szülötte, aki a cseh megszállás alatt Magyarországra menekült s az ottani politikai életben jelentős szerepet játszott, ez év tavaszán elhunyt. Körmöcbányái rokonsága a temetés napján — az ottani szokásnak megfelelőleg — harangoztatni akart a kat. templomban. A városbíró (a templom kegyura a város) azonban azt meg nem engedte, oly indokolással, hogy Griger szülőföldjét elhagyva, Magyarországba költözött. Most került kezeimhez több feljegyzés, amelyek az istentisztelet nyelvével s az iskolakérdéssel foglalkoznak. A Szlovenszkó területén divott hatósági eljárás jellemzéséül lehetetlen hallgatással mellőznöm. Az állami tanfelügyelő még 1925-ben kívánta, hogy tekintettel a nagyölvedi és farnadi lakosság egy részének tót nemzetiségére, mindkét községben a róm. kat. iskolában tótnyelvű osztályt állítsanak fel. A nagyölvedi róm. kat. iskolában egy osztályt tényleg tót tanítási nyelvűvé tettek és 4, azaz négy tanulóval — több nem jelentkezett — egy álló esztendeig fenn is tartottak. Ennek az állapotnak lehetetlenségét maga a tan-