Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)

dunamelléki, vagy másként somarjai egyházkerülethez tartozott. Perlaki Gönczöl Márton esperes, lévai lelkész, 1645-<ben kánonika vizitációt végzett az egyházmegye összes gyülekezeteiben. Ezen látogatásról felvett jegyzőkönyv máig is teljes egészében megvan és rendkívül sok értékes adatot tartalmaz azon idők vallási, kulturális, néprajzi viszonyaira vonatkozólag. Ezen jegyzőkönyv szerint a látogatás idején az úgynevezett lévai egyházmegyében 30 anya- és 31 leányegyház volt. Anyaegyházak: Léva, Bars, Kiskoszmály, Mohi, Néved, Sötétkút, Garamlök, Alsópél, Nagyendréd, Nagysalló, Málas, Agó. Garamvezekény, Zseliz, Szódó, Nagysáró, Felsővárad, Nagykálna, Kisszecse, Nagyod, Garamszentgyörgy, Vámosladásv, Varsánv, Csank, Kiskér, Füzesgvarmat, Alsófegyvernek, Nemesoroszi, Peszek, Garamkissalló. Leányegyházak: Marosfalva, Kelecsény, Kiskálna, Alsógyőröd, Felsőgyőröd, Ény, Bese, Felsőpél, Kisendréd, Derezslény, Bajka, Damásd, Garammikola, Kissáró, Veszele, Tőre, Alsóvárad, Nagyszecse, Zsemlér, Óvár, Nagvkereskény, Kiskereskény, Hori, Bori, Borfő, Szántó, Felsőfegyvernek, Tergenye, Kisölved, Zalaba és Pózba. Az ürményi, illetve a drégelypalánki egyházmegyéhez tartoztak a következő anyaegyházak: Lót, Óhaj, Baracska, Töhöl, Nagvmánya, Szentmihálvúr, Beileg, Szokolya, Palánk, Nagymaros, Perőcsény, Szob, Helemba, Garamkövesd, Ipolvpásztó és Bél. Ezen községek lakosai nemcsak reformátusok, hanem tiszta magvarok is voltak s a jelenlegi néprajzi viszonyokkal való összehasonlítás mellett nyilvánvaló, hogy a szlovák ethnográfiai határ három évszázad alatt feltűnően lefelé nyomult. Minden anya- és leányegyházban a templom mellett iskolákat is létesítettek, azokba schola-mestereket állítottak, éspedig a tehetősebb gyülekezetek (Léva, Űjbars, Nagysalló, Kisszecse, Garamszentgyörgy stb.) rendszerint teológiát végzett papnövendékeket, a középszerű helyek gimnáziumot végzett ifjakat, a szerényebb helyekre azonban már csak jobb mesteremberek kerültek iskolatanítókul. Léva a XVII. század első évtizedeiben algimnáziumot is tartott fenn. A lelkészeket rendszerint Sárospatak, a gimnáziumi ifjakat pedig Losonc adta. Az első világháború idején az egyházmegye szervezte 29 anyaés 13 leányegyházközséget ölelt föl, ahol 39 iskolában 50 tanító működött. Ez a munkatér azonban, miután a trianoni szerződés szétzúzta az egyházmegyei és kerületi szervezeteket is, a csehszlovák uralom idején hatalmasan kibővült. A barsi egyházmegyéhez csatlakoztak Losonc és Ipolypásztó egyházak, úgyhogy a barsi egyházmegye a Dunától a Tátra aljáig, Losonctól Zsolnáig és onnét Párkányig terjedt. Ezen óriási területen Zólyom, Ruttka, Besztercebánya, Korpona, Liptószentmiklós, Zsolna, Turócszentmárton, Körmöcbánya, Selmecbánya, Aranyosmarót városokban és vidékükön lakó szórvány magyar reformátusok között, a legnehezebb viszonyok között is, magyar nyelven szólalt meg Isten Igéje, ébrentartva a hívekben a hitükhöz és fajukhoz való törhetetlen hűséget. A református egyház és a magyar nemzeti gondolat mindenkor, a húszéves idegen uralom alatt is szétválaszthatatlan sorsközösségben élt. Minden református templomban magyar nyelven folyt az igehirdetés, valamint kizárólag magyar nyelven tanítottak valamennyi református iskolában is. Ezen iskolák közül minden 159