Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Jócsik Lajos: Egy városképhez

sok más, a paprikás, a csárdás, valamint a csikós és a gulyás. S a nép, mely értelemmel és fegyelemmel tudatosította mindig ezt a szigorú társadalmi beosztást ebben a vidéki, paraszti környezetben. Mióta eszem tudom, azt, hogy valaki értelmes ember, ezt a kifejezést mindig olyan emberre értették, aki magasabb rendelésnek fogta fel helyét a társadalomban, nem volt benne elvágyakozás, és megadta mindenkinek azt, ami illeti. Józan embernek is az ilyesvalakit tartották. Ezzel szemben az elvágyakozást és változást akarót, a feltörő nyughatatlant bónásnak tekintették. Lógós kólyók koromban egyszer az újvári geleták (fékezők) egy csoportja körül ólálkodtam, amint a vasút menti laposban máriást játszottak a szolgálat után. Az egyik, míg a kártyát megkeverte, a vasúti portást figurázta éles megfigyeléssel, amint fogadja és igazítja az utasokat osztály és társadalmi rangfokozat szerint: — Első osztály?... Méltóztassék!... — Másodosztály?... Tessék, tessék!... — Harmadosztály?... Hé a szakállas öreg i..., ne tolakodjanak, mert... Akarva sem tudnám máson, mint ezen a semmiségen pontosabban lemérni a volt világ társadalmi osztályozó szigorát és az osztályzást betartó kérlelhetetlen diszciplínáját. S hogy a vasúti portásról esett szó, emlékek és élmények asszociálódnak most szemléletemben. Aki valaha átutazott a régi Érsekújváron, emlékszik még a cigánybandára, amint az érkező és induló vonat elébe a Rákóczi-indulót húzta. Lokálpatrióta öntudatossággal újvári specialitásnak ezt a jelenetet a régi Érsekújvár látképei közé is bevették, és levelezőlapra is lefényképezték. Bölöni György közöl egy ilyen levelezőlapot az Ady-hagyatékból Az igazi Ady című könyvében. El-elnézem ezt a levelező-lapot mostanában, hogy e vidéki városhoz kötő emlékeimmel foglal-kozom. A jelenet teátrális elrendezéséből, azt hiszem, túlzás nélkül a régi élet mély törvényeit olvashatom ki. Az előtérben szétvetett lábakkal, hátrafeszített karokkal, ahogyan a díjbirkózók mutogatják erejüket, a vasúti portás áll, a rend s ezúttal a társadalmi rendnek is valóságos és szimbolikus megtestesítője. Balra tőle és mögötte a cigánybanda muzsikál, s a háttérből egy bús hordár s egy-két szorongó figura, kíváncsiskodó harmadosztályi népség. A jelenetet az első- és másodosztályú étterem előtt fényképezték. A falon egy nagy Palugyai pezsgős plakát egy óriási szőlőfürttel. A képből a rend és rendíthetetlen nyugalom, a fokozatok bölcs és szigorú beosztása árad. Szinte lehetetlen a képhez hozzágondolni, hogy a cigányok hegedűre tett vonója alól a Rákócziinduló nyugtalan üteme szól, s lehetetlen a kép elé gondolni a párizsi 188