Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Aradi Zsolt: Vágyaim városa,Kassa

Aradi Zsolt Vágyaim városa, Kassa Második napja volt Kassa szabad, s mi bent ültünk egy-két pillanatra a Schalk-házban. Odakint éppen akkor kezdődött meg a magyar hadsereg gyönyörű felvonulása Horthy Miklós, Magyarország kormányzója előtt, s mi már nem kaptunk helyet. Az előző nap ott álltam, mikor a katonák először léptek húsz év óta Kassa földjére, s most egy pillanatra elvonultunk, amikor már elfáradtam, nem tudtunk többé ágaskodni. Hárman beszélgettünk. Egy idősebb úr, aki Kassa kultúréletében játszott és játszik nagy szerepet, egy fiatal, német nevű magyar párttitkár, s egy ugyancsak fiatal tanár. Ez a vérsejtjei legkisebb atomjáig, lelke mélyéig magyar. Beszélgettünk Kassáról. Arról, hogy van-e kassai kultúra? Filmszerűen pereg előttünk a háború előtti élet, Fischer-Colbrie püspök, Grosschmidt szenátor, Pfeiffer Miklós nagy alakja. A háború előtti és háború alatti magyar társadalom rajzát szinte csak úgy kapásból vetíti elénk az öregebb, meg a két fiatal. Odakint szemerkél az eső, szól a katonazene, dübörögnek a bakancsok, zúgnak a tankok, ágyúk. Még benne van a levegőben az uralomváltás örömének minden izgalma, villamossággal telt az emberek minden gondolata. Nincs határozott célja beszélgetésünknek. Nem akarjuk számon kérni Kassát, vagy Kassától nem akarunk számon kérni semmit. Egész egyszerűn a találkozás túlcsordulása ez. Lehetetlen hallgatni. Néha össze nem tartozó kérdéseket vetünk fel. Régi nevek kerülnek elő a feledésből. Kassa egyházi élete, zenéje, folyóiratai, aztán az elmúlt húsz év küzdelme, irodalma. Olyan jólesik erről beszélni. Jólesik tudni, hogy a beszélgetés legnagyobb része már vissza nem térő múlt. A csehszlovák republikában a hatóságok úgy könyvelték el Kassát, mint az egyik „legcsehszlovákabb" várost. Elvakultak a sok bevándorolttól, a nyugat-csehországi katonáktól és a húszezer tisztviselőtől. S mindemögött csak elhanyagolható számnak kezelték azt a kisebbségi rezdülést a kultúrában, amely itt jelentkezett. Sok kifogás hangzott el mindig a magyar vidéki városok ellen. Kassa sem volt kivétel. És íme, még alig telt el tíz év a megszállás után, és ez a Kassa csinálta meg egész Szlovenszkóban az első magyar könyv- és lapkiadó szövetkezetet. A rezdülés, megmozdulás szinte olyan, mint 83