Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A népbíráskodás
A Tiso-per hozta nyilvánosságra a bécsi határmegvonás történeti előzményeit is: „...felolvasták a prágai minisztertanács ülésének 1938. október 25-i jegyzőkönyvét, amelyből kitűnt. hogy a kormány határozatot hozott a Csehszlovákiával szemben felállított magyar követeléseknek olyan értelmű elfogadásáról, Jozef Tiso javaslatára, mint azt később Németország és Olaszország döntőbíráskodása meghatározta". 1 8 Vagyis lényegében az ún. bécsi határ nem döntőbíráskodás eredménye volt, hanem kompromisszumos megegyezés a szlovák és magyar tárgyalófél között, aminek tényével azonban sem a szlovák, sem a magyar kormány nem mert a hazai nyilvánosság elé lépni, ezért volt szükség a „bécsi döntés" megjátszására. A kompromisszum a komáromi tárgyalások megszakadása után jött létre (1938. október 13.), a magyar kormány lemondott Pozsonyról és Nyitráról, a szlovák kormány pedig Kassáról és Verebély térségéről. Figyelmet érdemel a prágai minisztertanács 1938. november 4-i jegyzőkönyve: „Chvalkovský külügyminiszter elismeréssel adózott a szlovák miniszterek bécsi magatartásának, hogy a lengyel követelések elfogadásával lehetővé tették a megegyezést Lengyelországgal döntőbíráskodás nélkül. Ugyanez a jegyzőkönyv azt állapítja meg, hogy Ungvár azért került Magyarországhoz, mert az ottani zsidóság a magyarok oldalára állt." 1 9 Amikor az árulásért a tömeges felelősségre vonás megindult, úgy az árulásnak, mint a fasiszta magatartásnak a meghatározása cseppfolyóssá vált az előtérbe tolt etnikai szempontok alapján. Amiért magyarokat súlyosan elítéltek, pl. együttműködés a fasiszta rendszer hatóságaival stb., szlovákok ellen vádat sem emeltek. Nem is lehetett másképpen. M. Ferjenčík belügyi megbízott őszintén tárja fel: „A népbíráskodás, melynek jelentőségteljes tényezőnek kellett volna lennie a tisztogatási akcióban, szintén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem töltötte be feladatát, ami a mi túlpolitizált belpolitikai helyzetünkből magától értetődően következett... Általában azt lehet mondani, hogy a népbíróságok által gyakorolt igaz287
