Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

s SÁFÁR Katalin; Ligeti Edit (Ungvár, 1904. máj. 21. - ?): író. Jómódú polgári családból származott, eredeti neve Ligeti Edit. Érettségije után német nyelvet és irodalmat tanult, utána Losoncon, majd Kassán tanított. 1938 után Mo.-on élt, 1945 után az USA-ba emigrált, s a berkeleyi egyetem könyvtárosaként működött. - Egyetlen könyve, erősen önéletrajzi fogantatású regénye 1935-ben, abban a tízkötetes sorozatban jelent meg, melyet a bp.-i Franklin Kiadó csehszlovákiai magyar íróktól adott ki. Hősnője, Erdődy Edit a berlini egyetemen tanulva panzióban lakik, s ott barátságba kerül egy érdekes összetételű értelmiségi csoporttal. A cselekménynek ez a csoport a központja, melyben a kezdetben félszeg leány öntudatos nővé és tájékozott intellektuell érik. Női és írói vágyai is nyiladoznak, de e téren még nem történik semmi. A regényt - szűkebb és exkluzívabb korrajza ellenére - össze lehet vetni Földes Jolán akkoriban híressé vált A Halászó macska utcája c. müvével. M. : Mégsem történt semmi, r., Bp. 1935. Ir.: Sándor László: Fiatal szlovákiai írónő, K 1936, 695; Marék Antal: Mégsem történt semmi, MÍ 1936/7; Turczel Lajos: Elfelejtett évfordulók 1994ben. Szabad Újság 1994. dee. 28. T. L. SÁFÁRY László (Munkács, 1910. nov. 16. Szovjetunió, 1943. jan.): költő. A gimnáziumot magánúton végezte, Sátoraljaújhelyre járt vizsgázni. Az érettségi után, 1928 őszén megszerezte a magyar állampolgárságot, s beiratkozott a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemre, latin-magyar szakra. 1933-ban Simon Andorral közösen szerkesztette a Kórus c. folyóiratot, majd a Független Szemle munkájába kapcsolódott be. Később részt vett a Művész Stúdió munkájában is. 1941-ben tanári diplomát szerzett. 1942 máj.-ban behívták katonának, s az orosz frontról már nem tért vissza. Első költeményei az avantgardizmus jegyében születtek. Egyes méltatói az expresszionizmus jegyeit fedezik fel költészetében, mások a szürrealizmus hatásáról beszélnek. Lényegében mindkét nézet igaz: expresszionista és szürrealista motívumok, stílusjegyek egyaránt fellelhetők verseiben. De már első kötetében (Lendület, Munkács 1931) is megjelennek olyan versek, amelyek az egyszerűbb és irányzatosabb második kötet (Verhovina, Munkács 1935) felé mutatják a költői fejlődés útját. A Verhovinában egyszerűbbekké, világosabbakká válnak a metaforikus kifejezések. Az első kötet körüli csend után ezúttal többen is (Fábry Zoltán, Barta Lajos, Győry Dezső, Tamás Mihály) hirdetik „az új költő" érkezését. A Verhovina verseiben az epikus elemek kerülnek túlsúlyba; fő jellemvonásuk - az ellentéthalmozáson kívül (melyet már a Lendületben is megtalálunk) - a gondolatritmus. S. gyakran az egyszerű kárpátaljai nép nyelvén szólal meg, szándékosan mellőzve a költői stílus kellékeit. Hogy szülőföldjének szociális problémái milyen közelről érintették, arról a legmeggyőzőbben a Rozzant szekerek, a Verhovina, az Árverés, a Tutajosok c. versei tanúskodnak. Aránylag sok szerelmes verset írt, legszebb szerelmes verseiben azonban szinte eggyé ötvöződik a természet, a szociális valóság, a jövőbe vetett hit és a szerelem. Ritmikai szempontból rendkívül változatosak, gazdagok S. költeményei. A szabad vers sajátos változatát műveli: szinte valamennyi versében kimutatható az időmérték vagy a magyaros ritmus. A Kisvárosi csend c. vers ritmikai elemzése során pl. megállapíthatjuk, hogy a hangulatilag pozitív sarkítottságú sorok (az este, az álom leírása, a „tarka város" és a „szép kövér papok" megjelenítése) trocheusiak, ereszkedő ritmusúak, míg a másik három (komor képet felvillantó) sor jambusi, emelkedő jellegű. A tartalomban megjelenő kontraszt tehát a formában, ill. a ritmusképletben is jelentkezik. 352