A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Holota János: A visszatért Felvidék közigazgatási megszervezése

A visszatért Felvidék közigazgatási megszervezése írta: HOLOTA JÁNOS A visszacsatolt területek közigazgatási átépítését rendkívül gyorsan kellett végrehajtani. Hónapok alatt oly szervezőmunkát kellett elvégezni, mely teljesen magyar szellemű és minden tekintetben megfelelő közigazgatást volt hivatva biztosítani a felszabadított országrésznek. A gyorsaságra azért volt szükség, hogy a bekapcsolódási folyamat a kezdet természetes nehézségei után minél ütemesebbé váljon. Másrészt nagy körültekintéssel kellett eljárni, nehogy az átalakulás olyan zökkenőket okozzon, amelyek káros hatással lehetnek a visszacsatolt területek gazdasági, kulturális és szociális életére. Építő munka volt ez, amelyet mi missziónak tekintettünk és zárókövéül annak a húszéves kisebbségi munkának, melyet a megszállás alatt a magyarság öntudatának, nemzeti érzésének, gazdasági erejének, kulturális életének: fenntartása és megtartása érdekében végeztünk. Zárókőnek, amely után szabad hazában új életet kezdhetünk. A Tárcanélküli Minisztérium működésének kezdetén a Felvidéken még a katonai közigazgatás működött. A minisztérium politikai és közigazgatási kérdésekben állott a vezérkar rendelkezésére, másrészt a felszabadult terület és az Anyaország állami és közigazgatási szerveivel kapcsolatot kereső lakosság irányítását és tanáccsal való ellátását intézte. Személyes érintkezésben állott a Felvidék lakosságával. Hónapokon keresztül valóságos népáradat vonult fel a felszabadult területről a minisztérium épületébe. Az átépítés munkájának megkezdésével egyidejűleg rengeteg kívánságot és panaszt kellett meghallgatni és elintézni. Az első időben havonta átlag 150 embert fogadott a politikai és közigazgatási csoport és a meghallgatott emberek ügyeinek legnagyobb részét azonnal el is intézte. A munkatempó rendkívüli volt és közben a közigazgatás felépítésének feladatát is el kellett végezni. Elsősorban is meg kellett határozni a visszacsatolt terület vármegyei és járási határait, mert csak ennek megtörténtével foghattunk hozzá a közigazgatás megszervezéséhez. A tisztikar státusának megállapítása után megtörtént a főispánok, az alispánok, a főszolgabírák és a többi tisztviselők kinevezése, röviddel később pedig a körjegyzőségi körök, jegyzőségek, körjegyzőségi székhelyek megállapítása, ezek státus :nak meghatározása, a vezetőjegyzők és a segédjegyzők kinevezése. Ennek a munkának az eredménye, hogy a katonai közigazgatás megszűnte után már két hónappal: a vármegyék, járások és az összes községek közigazgatási szervei maradéktalanul elkezdhették működésüket. A történelmi események, nielyek visszajuttatták a Felvidék magyarlakta részét az Anyaországhoz, olyan rohamosan következtek be, hogy az önkormányzat visszaállítása nem történhetett választás útján és így a kinevezés rendszeréhez kellett folyamodni. De mert a kinevezések a felvidéki magyarság bizalmát élvező Tárcanélküli Minisztériumnak jelölései alapján történtek: a népakarat megnyilvánulásának voltak tekinthetők. Természetesen, nagy munkát adott a kinevezendők megállapítása is, hiszen figyelemmel kellett lenni arra, hogy minden állásba csakis teljesen odavaló és nemzeti szempontból kifogástalan egyén kerüljön. Ezt el is értük. És ezenkívül az is sikerült, hogy az ősi megyék restaurálása nem csupán a régi formák és a régi tartalom visszaállításából állott, mert a régi keretekbe új tartalmat és korszerűséget is öntöttünk. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni ugyanis, hogy a húszesztendős elszakítottság ideje alatt a fejlődés továbbhaladt. A vármegye kor259 17'