A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

A visszatért Felvidék néprajza írta: MANGA JÁNOS Amikor a felvidéki magyarságnak az idegen uralom alatt töltött húsz esztendejéről, ennek a húsz esztendőnek az itt élő magyarság szempontjából jelentőséggel bíró szellemi és anyagi tényezőiről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a néprajzi kutatások eredményeit sem, melyek a népélet hagyományos, törvényszerű formáira mutatnak rá. Ezeket a formákat két tényező irányítja: a hagyomány és a hagyaték. Hagyományom általában — állapítja meg Gvörffy István — az elődeinktől reánk maradt szellemi javakat értjük, míg a hagyaték vagy örökség szó a reánk szállott anyagi javakat jelölik. A néprajz mind a két jelenséget vizsgálja. Vizsgálja továbbá ezeknek elemeit, melyek lehetnek az egész emberiség vagy csak egy egészen szűk emberi közösség közös javai. Bárhol kezdjük vizsgálódásainkat. mindenütt találunk olyan műveltségvagyont, amely az egész emberiségnek közös sajátja, de találunk olyat is. amely egy-eg}- műveltségkör vagy ennél kisebb néprajzi egység (ethnikum) tulajdona. A magyarság népcsoportjai között is találunk különbségeket. Ezek a különbségek részben régi keletűek, részben újabb keletűek, melyeket a történeti és földrajzi adottságok alakítottak ki. Viski Károly „Etnikai csoportok, vidékek" című tanulmányában a magyarságot négy etnikai csoportra osztja. Egy-egy etnikum alatt valamely népcsoport néprajzi szintű, tehát hagyományosan alakult műveltsége tárgyi és szellemi jelenségeinek térfogatát érti. A magyarság néprajzi csoportjai a következők: I. Dunántúli csoportok: Csallóköz, Rábaköz, Felsőőrség. Alsóőrség. Göcsej. Hetés, Somogy, Ormányság, Sárköz. Drávamente. Szlavónia és Balatonvidék. II. Felföldi csoportok: (a Kis Alföld Duna feletti területe, az Alföld feletti peremek) Mátyusföld, Palócföld. Barkók, Cserhát. Szilágyság. III. Alföldi csoportok: Jászság, Kúnság, Sárrét, Hajdúság. Nyírség, Rétköz, Bodrogköz, Tiszahát, Szamosköz, Feketekőrös völgye. IV. Erdélyi csoportok: Kalotaszeg, Mezőség, Torockó, Székelyföld, gyímesi csángók, hétfalusi csángók, dévai csángók, aldunai csángók. Az anyaországhoz visszacsatolt Felvidék a felföldi csoportokat foglalja magába, melynek fő csoportja a palócság Nyitrától egészen a Sajó völgyéig terjed, de a palóc kultúrhatások nyugat felé egészen Pozsonyig, dél felé pedig a Dunáig kimutathatók, azért a felföldi csoportokat palócos jellegű földnek is nevezzük. A Felvidék áttekintő néprajzának ismertetését öt főbb fejezetre osztottuk. Az első fejezet a mindennapi élet szükségeseivel, a lakással, táplálkozással, foglalkozással, öltözettel és a diszítőművészettel ismerteti meg az olvasót, a második fejezet a néphit jó és rossz szellemeit, mint az ősvallás töredékeit tárgyalja, a harmadik fejezet a családi élet hagyományairól számol be, a negyedik fejezet a társadalmi élet, vagyis a naptári év szokásait és az ötödik fejezet a Felvidék zenei életét, népi hangszereit ismerteti. Az öt fejezetbe osztott néprajzi jelenségek rendszerezésére még azt is mondhatnók, hogy az első fejezet a tárgyi néprajzot, a második, harmadik, negyedik, ötödik pedig a szellemi néprajzot tárgyalja. A magyar néprajznak ez a kettéosztása természetszerű, mert amint már láttuk, anyaga a hagyomány és a hagyaték. Népszerűen szólva: a néprajz is két részből áll, mint az ember: testből és lélekből. A hagyaték, vagy tárgyi néprajz a test követelményeit, a hagyomány, vagy szellemi néprajz a lélek követelményeit, hagyományos kultúráját foglalja magába. Két külön rész, melyek azonban szorosan összefüggnek egymással, mint a test és a lélek: elválaszthatatlanok, csak különkülön vizsgálhatók. A MINDENNAPI ÉLET. Táplálkozás. Az embernek, hogy létét fentarthassa, táplálkozásra van szüksége. A primitív ember táplálkozásának anyaga a környezete által nyújtott nyers állati és nö— 211 — "41