A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében

I a magyarság arányszámát 1880-tól tjo. 54. 60. 74%-ra nyomja le. 1921-ben már csak 47°/o az arányszám, amely 1930-ban 44°/o-ol ért el. Tekintettel arra. hogy a község Szlovákiában maradi, a kisebbséget jelentő magyarságnak óriási erőfeszítésekre van szüksége, hogy fennmaradását biztosítsa. K ás ó a Lexicon szerint magyar ugyan, de mint az előbbi községekben, úgy ill is jelentkezik a szlovák és rutén kisebbség. Ezeknek száma a magyarok erejét a népszámlálások által kifejezett erőviszonyban 24. 53, 03 és 76%-ra szorítja vissza. A számsorból azonban az vehető ki. hogy az ilt lévő magyarság rendszeresen erősödő irányzatot képvisel. Ennek megállapítása után megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy az 1921-es cseh népszámlálásban a magyarság számát mindössze l°/o fejezi ki és méginkább azt, hogy 1930-ban egyetlen egy magyar sem találtatott a községben. Garam/ szintén magyar eredetű, de szlovákosodó. illetve a rutén kisebbség előretörése észlelhető. A népszámlálások idejére a magyarság túlsúlyát visszaszerzi és az azelőtt jelentős számú szláv kisebbséget a magyarság beolvasztó erejével eltünteti. Az 1921-es cseh népszámlálás szerint mindössze 37% ill a magyarság, majd további fogyással 27%-ra apad le az 1930-as adatokban. Habár az 1938-as népszámlálás eredménye a magyarság erejét megduplázza, mégis alig éri el az egyensúlyt jelentő 52°/o-ot. Szürnyeg eredetében magyar a Lexicon adatai szerint, de szlovák és rutén kisebbség tűnik fel a köz ségben. A már jelentős számú kisebbséget a népszámlálásokig annyira magába olvasztja a magyarság, hogy 92°/o-kal indul a kisebbségi életnek. Itt védekezésre szorul vissza a magyarság és erőviszonyát 1930-ban 08°/o-kal rögzíti. A fölszabadulással levegőhöz jut az itteni magyarság is és döntő fölényéi arányának 100%ával érzékelteti. Mészpest községgel a Labore és az Ung völgyébe lépünk, ahol e községen kívül Abara, Nagy- és KisRáska, Hegyi, Deregnyö és a két patak sarkában Kérész adják a nyelvhatár vonalát. Mészpest kivételével mind az öl község magyar eredetű és magyarságát a későbbi időkben sem veszti el. 1921-ben Abara 94%-ban. Kisliáska 86%han. Xagy-Ráska 93%-ban, Hegyi 81 ban és Deregnyö 57%-ban magyar nemzetiséggel kezdi az idegen uralom alatti életet. 1930-ig e községek úgyszólván egy talpalatnyit sem engedtek jellegükből, mert ezen év számadataiban is Abara 93%-kal, kisKáska 90%-kal, Xagy-Ráska 80%-kal, Hegyi 62% kai. Deregnvő pedig 60%-kal szerepel. A fölszabadulás után a szlovák kisebbségek a falvakból úgyszólván teljesen eltűntek. Kérész 1921-ben 70%-kal. 1930-ban 84%-kal és a fölszabadulás után 98%-kal vallotta magát magyarnak. Kérészt elhagyva, Mogyorós és Bajánháza vonala adja meg a magyarlakta vidék északi határát. Mind a két község eredetétől kezdve tiszta magyar, amelyek a szlovák és a rutén beáramlásoknak fölolvasztó erejükkel ellentálltak. Színtiszta magyar jellegükkel kerültek a cseh állam keretébe, ahol arányszámaikat továbbra is megtartották, s 1921-ben Mogyorós 77%-kal. Bajánháza pedig 98%-kal jelent magyar túlsúlyt. Ezt a túlsúlyt 1930-ig csak Mogyorós tudta megtartani 95%-kal, mert Bajánházán a magyarság még a többségét sem birta megtartani, arányszámuk csak 37%kal fejezhető ki. Érdekes, hogy a felszabadulás után Mogyoróson 100%. Bajánházán pedig 97% a magyarok arányszáma. Ungvár felé közeledve Batfalvát és Tamócot érintjük. Mind a két község a Lexicon adatai szerint magyar eredetű, csak a XIX. század közepén Czoernig említ ruténeket is. A népszámlálások tükrében ez a kisebbség úgyszólván teljesen föloldódik, de a kisebbségi éiet újra életlehetőségeket ad ezen a vidéken is a rutén népnek. 1921-ben Batt alván 85%-ot. Tarnóeon 70%-ot ér el a magyarság visszaszorított ereje. Mivel mindkét község Szlovákiában maradt, a magyarság fennmaradása nagy erőfeszítéseket kíván meg. A vidék legnagyobb helysége Ungvár. Mivel a város teljesen a nyelvhatár területén fekszik, nem lephet meg bennünket az. hogy lakossága mindvégig vegyes volt. Ungvár a magyarság északi nyelvhatárán Pozsony után a második olyan város, ahol három nyelvterület találkozik. A mult század elején különösen a rutén bevándorlás apasztotta a magyarok számát, ami a népszámlálások adataiban is kifejeződik. 1880-ban a magyarok arányszáma még túlsúlyt jelent 72%-kal, de az 1890-es 64% azt bizonyítja, hogy a lakosság növekedésével az idegen nemzetiségű elem erősödött. Később a közélet nagyobb fokozásával nagyobb arányú magyar bevándorlás történt s a város lakóinak száma 1900han 14.323-ra emelkedett, amivel a magyarság arányszáma is 79%-ra nőtt. 1910-ben a lakók száma 16.919re nő meg, a nemzetiségi elosztásnál pedig 80% jut a magyar lakókra. A kisebbségi életben a lakók száma ugrásszerűen emelkedik, ugyanakkor pedig a magyarság arányszáma hirtelen zuhan. 1921-ben már 19.828 lakosa van, de a magyarság csak 39%-ot ér el. A város kisebbségi éveinek fejlődését ugyanazok a jelenségek jelentik, mint a többi kisebbségi magyar városok fejlődését. Az 1938-as 79%-os magyar arányszám úgy jöhetett létre, hogy a városból a bevándorlott idegenek legnagyobb része elköltözött s 22.600-ra apadt le a lakosság száma. Ungvárral Kárpátalja területére léptünk s a nyelvhatárt követve a tőle délre fekvő rutén eredetű Radváncot érintjük. A község magyarosodásnak indult, amit legjobban a népszámlálási 44. 66. 42 és 74% fejeznek ki. A kisebbségi sorsba való induláskor mindössze 21% magyart számlál, de a fölszabadulás az 5.304 lakós közül 3.356 magyart. 1.165 rutént és 322 szlovákot talál. — 88 —