A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében

87, 93, 90°/o-ol ér el csak a magyarság. A kisebbségbejutás utáni körülmények annyiban hoztak változást Rimaszombat nemzetiségi életében, hogy az eddigi arányszáma a magyaroknak 1921-ben 71%-ra, 1930ban pedig 48%-ra zuhan le. Az 1921-es fogyást még meg tudjuk magyarázni, de az 1930-as eredmény érthetetlen. mert a város 1921-től 1930-ig 948 főnyi szaporulatot mutat, ugyanakkor a magyarság száma 1045lel apad. Itt a változást a lakosság nemzetiségi magatartásában kell keresnünk. A felszabadulás után ezt a törést a lakosság nemzetiségi magatartása egyenesbe hozta, mert a szlovákok száma 590-re fogyott le a 2939-ből s így mindössze 9°/o-ot jelent ez a maradék. Rimaszombattól északra a nyelvhatárt Zeherje és Alsópolcorágy alkotja. Mindkét község a XVIII. századtól kezdve végig megőrizte színtiszta magyar mivoltát még a kisebbségi sorsban is, mert 1921-ben 97%. illetve 99% túlsúlyt, 1930-ban pedig 88. illetve 87%-ot jelentett az ott lakó magyarság. A felszabadulás utáni első magyar népszámláláskor Zellerjén 10% szlovákot. Alsópokorágyon pedig 1% szlovákot (3 személy) találunk. A rimavölgyi nyelvhatár alatt lévő községek közül Dúsa is szlovák eredetű, mert az északra fekvő szlovák községekből hozott lakosságot telepítették ide. A községek lakói egyedülálló szigetet képezve, hamar megtanultak magyarul, majd lassan érzésben is megmagyarosodnak, így az 1880-as népszámláláskor már 58% magyarnak és 41% szlováknak vallja magát. A szlovákok száma a népszámlálás adatai szerint hullámzik. 1890-ben 2. 1900-ban 27 és 1910-ben 13%-ot találunk. A szlovákság száma az állani összeomlása után míg 1921-ben 34%. 1930-ban pedig 70% 1938 szerint is 70%. A többi Rima-völgyi falu magyar, csupán Feleden van még 1938-ban is 19% szlovák. A nyelvhatár északi vonalán továbbhaladva a Balog-völgyben lévő Pádort és Felsöbaloyot találjuk, melyek tiszta magyar községek. Pádor 1921-ben 99%l»an magyar, és ebből az eredményből az 1930-as népszámlálás alkalmával sem enged, amely akkor is 98%-ot hozott ki a magyarság javára. A felszabadulás után ugyanilyen összetételű maradi a község. Felsőbalog 1921-ben 97%-osan, 1930-ban 80%-osan magyar jellegű. A felszabadulással a magyarság arányszáma 97%-ra erősödik. A Balog-völgyi falvak a kisebbségi magyarság egyik legtisztább magyar településéi alkotják, ahol 1921-ben 15 falu közül 5 volt olyan, melynek lakói egytől-egyik magyarnak vallották magukat. 8 olyan, ahol 98%-ot. 2 pedig, ahol 97%-ot ért el a magyarság. De az 1930-as népszámlálásban is Perjéte (95), Alsóbcdoy (79), Urapanyi (64), Tamási (89), Rakottyás (85), Bátka (89), Didháza (85), Z sip (94), Újfalu i88(, Radnót (81), Cakó (85). Iványi (98) és Zádorháza 199°/o) magyar jellegűek. •Felsőbalogból a nyelvhatár a Turóc-völgyi Felsőfalut és Visnyöt érinti. Mindkét falut szlovák eredetűnek vehetjük, meri hisz a Lexicon. Fényes Felsőfalut szlováknak, Visnyöt pedig magyar-szlováknak említi. Pestinél mindkettőt szlovák-magyarnak találjuk. A népszámlálás adataiban már mindkét falu magyar nemzetiségi jelleget mutat. Mindebből megállapíthatjuk. hogv itt az etnikai határ a magyarság javára északra tolódott el. amit abból is láthatunk, hogy a Turóc-völgyi másik tíz község ugyanúgy színtiszta magyar, még az 1930-as népszámlálás tükrében is, mint a szomszéd balogvölgyi falvak. Ezeknek kiapadhatatlan, nemzethű emberanyaga tudta csak ilyen nagy arányban magába olvasztani ezt a két szlovák eredetű községet. Felsőfaluban 1921-ben 88%, 1930-ban 59% magyar jelentkezett. Visnyőn 1921-ben 94%, 1930ban pedig 86%. Érdekes, hogy a felszabadulás után ebben a két faluban nem növekedett a magyarság arányszáma, amint azt a legtöbb felszabaduló helységnél tapasztalhattuk. Sőt, Felsőfalun további eséssel már csak 50% a magyar s Visnyőn is mindössze 89%. Dereskén keresztül a Murány-völgybe érünk, ahol Mikolcsány és Csetnek helységek terülnek el. Deresk a Lexicon adatai szerint mindvégig tiszta magyar község, még a kisebbségi sorsban is. 1921-ben 96% és 1930-ban is 96% volt a község magyar lakóinak száma. A Murány-völgyi Mikolcsány szlovák eredetű község, melynél nemcsak a Lexicon, hanem Fényes és Czoernig is jelentős szlovák lakosságról tesz említést. A község a körülötte lévő magyar falvak hatására lassan elmagvarosodik és a XIX. század második felében már éppen olyan tiszta magyarrá válik, mint a völgyben lévő négy másik község. Megmagyarosodását az 1938-as népszámlálási eredmény is mutatja, mert egyetlen egy szlovák sem található a községben. Csetnek községet a Lexicon is, Fényes, Czoernig és Keleti is (szlovákmagyar; szlováknak ismeri. Ez igazolva látszik a népszámlálások tükrében is. mert 1880-ban mindössze 20% magyart találtak az amúgy is jelentős számú községben s a tízévenként megismétlődő népszámlálási adatokban a község magyarságát 49. 54 és 41% tükrözi vissza. Érdekes, hogy 1921-ben több magyar mutatkozott, mint 1910-ben (45%). de ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a község lakóinak nemzetisége inkább szlovák, mint magyar. Ha figyelembe vesszük, hogy a község Szlovákiában maradt, az ott lévő magyarság fennmaradása jelen körülmények között nem látszik biztosítva. A Sajó-völgyét a magyar eredetű, de később szlovákosodni kezdő Rozsnyó-Rudna községnél érjük el. Az 1880-as 83%-os szám után az 1890-es 91%-os magyar arányszám még emelkedést hoz, de a következő két népszámlálás nagy esést mutat a magyarság kárára (79 és 71%). 1900-ban 351-ről 463-ra nő a lakosság száma s ha a növekedés mellé nemzetiségi arányszámunk hirtelen eltolódását is hozzávesszük, nem nehéz arra a megállapításra jutnunk, hogy -a két népszámlálás közti időszakban erős szlovák bevándorlás történt a községbe. Az idegen uralom hatása alá ke- 84