A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Ferenc herceg, méltányolva a szalatnyai forrás gyógyvizét, fiirdőpavillont és fürdőszállót építtetett a községben. A forrás vizét később kereskedelmi forgalomba hozták. A mult század végén a vármegye többízben itt tartotta közgyűléseit. A község területe 1671 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 537, túlnyomóan róm. kath. Szalóc. Legősibb időkben a Bebeknemzetség birtokaihoz tartozott a község. 1362-ben már Bebekék voltak itt a földesurak, ugyanúgy 1416-ban, amikor Bebek János a családfő. Ekkor Zalochaza és Zalowk alakban fordul elő. Ettől az árpádkori családtól a Hunyadyak uralkodása idején a gombaszögi pálos szerzetesrend kapja meg a községet adományképpen. Ezután az Esterházyak birtoka lett, majd a Hámos- és a Ragályi-családok kerültek itt uralomra. Ujabb időkben az Andrássyaké lett a községi földbirtok. A községgel szomszédos Gombaszögpuszta eredetileg szintén a Bebek-család birtoka volt és mint külön köz ség szerepelt. Bebek László és György pálosrendi kolostort létesítettek itt 1341-ben. A rend később Szalócot is megkapta. II. Bebek György a zárdát 1555-ben várszerűen megerősítette. 1566-ban Schwendi Lázár elfoglalta és lebontatta az erődöt. A szalóci ev. ref. templomot a reformáció idejében építették. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Felsőhámor, Felsőmalom, Gombaszög. A község területe 2483 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 537. Szalóka. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Cigánytábor. A község területe 1524 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor ,->24. Szap. Első irott nyomát 1255-ben találjuk, amikor is Zap néven pozsonyi várföld, de később birtokkal bír még Zapi Pousa fia Boto is. 1300-ban két Zap is szerepel, Alsó-Zap és FelsőZap s mindkettőnek Zapi János a földesura, de a XV. század vége felé már a Dóczyak kezén van. A török alatt jórészt elpusztult. Később a Hé derváryaknak is van itt birtokuk. 1850-ben árvíz, 1863-ban tűz pusztí totta. A község területe 2161 kat hold, lakóinak száma a visszacsatoláskor 678, vallás szerint róm. kat. 415, ref. 241, ev. 2, gör. kat. 2, izr. 14, egyéb 4. Szász. Okleveles első említését 1239-ből leljük. Ez időből Zas-Varos alakban merül fel s mint pozsonyi várbirtok szerepel. A XIV. században a Szászi-család a földesura. 1394-ben egy oklevél Felzaaz néven említi. Birtoka volt itt a letűnt századokban a Bacsk-, Majláth-, Petrikovich- és Peöcz-családnak. A község területe 1233 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 324, ebből róm. kath. 318, izr. 6. Százd. Első okleveles említése Possessio Zaazd néven 1352-ben történik. Kath. temploma a XVI. század elején épült fel. A török hódoltság alatt a község teljesen elpusztult. A szatmári békekötés után népesül be újra. A mult században a gróf Steinlein- és az Ivánka-család birtokában találjuk. A község külterületi lakott helyei: Galagonyáspuszta, Kakasdomb, Paulapuszta, Szellővár, Újlak. A község területe 3169 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 773. Szécsénykovácsi. Első okleveles említése 1327-ben történik, mikor is Szécsényi Tamás vajda kap rá királyi adományt. De már jóval előbb lakott hely s állítólag a Cserép-nemzetség birtokolta. A török alatt megsemmisült, majd 1598-ban Ebeczky Tamás kapja. Az úrbéri rendezés során, 1770-ben, földbirtokos itt a Krúdy-, Csemiczky-, Fáy-, Radványi-család, később pedig a Tapolcsányi-, Ambrózy-, Prónay-, Jánossy-, Szent-Iványcsalád bír nagyobb birtokkal. Hozzátartozik: Cigánytelep, Hársastanya, Kacskovicspuszta, Labanckapuszta, Petőpuszta, Racskópuszta. A község területe 2010 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 628. Szelény. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Elsőhegy, Ereszténypuszta, Feketepuszta, Opavaiszőllő. A község területe 1307 kat. bold, lélekszáma a visszacsatoláskor 360. Szelőcze. A XI század végén a pannonhalmi apátság birtokai között szerepel Szelőcze, melynek nevét „Seleuch"-nek írja a legrégibb oklevél. A községi földeket később a Hunyadiak, majd a Károlyiak birtokában találjuk. A világháború előtt is gróf Károlyi Lajos volt itt a legtekintélyesebb föl desúr. A község kath. temploma 1787ből való, míg izraelita temploma 1802ben épült. Elemi károk sokszor érték a községet, így 1860-ban lángok martaléka lett, 1870 körül a Vág áradása pusztította el egyrészét, 1883-ban pedig jégeső verte végig a határt. Külterületi lakott helyei: Bábpuszta, Cigánytelep, Nagytanya, Szőcstanya. A község területe 3027 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1744. Szemet. Már 1288-ban mai nevén, mint királyi birtokot említik. A XIV. század elején a pozsonyi vár tartozéka, de birtoka van itt Guthori Jánosnak is. Ez időben Királyi Szemet néven szerepel, míg egy 1356-ból fennmaradt okirat Udvornok-Szemet alakban írja. A XV. századtól a Szentgyörgyi és Bazini grófok bírják, majd a Serédy- és Mérey-családok ülnek birtokba. Rövidesen ezután a Fraknói grófok szerzik meg, de csakhamar eladják Kelemen győri püspöknek. Az újabb időkben a gróf Apponyi-család lett a birtokosa. Ösi temploma gót stylben valószínűleg a XIV. században épült. A község területe 2243 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 555. Szene. Azelőtt Szempcz. Okleveles első nyomát 1310-ből találjuk s ez idő ben Villa Zemch alakban írták. Mátyás király alatt vásárjoggal bíró város. A XVI. században Báthori András a földesura. Egy évszázad múltán azonban a Balogh- és Méhes-család bírja. Később kincstári tulajdon, majd az Esterházy grófok kezére kerül s az összeomlás előtt legnagyobb birtokosa gróf Esterházy Mihály volt. A község szülötte Szenczi Molnár Albert, a XVII. század egyik legjelesebb magyar írója. Mária Terézia uralkodása idején akkori földesura, Esterházy Ferenc gróf kancellár, Tallósról ide átköltöztette a piarista atyákat, akik azután 4 osztályos német anyanyelvű gimnáziumot létesítettek a mostani Kis-Stiftnek nevezett épületben a császár-királynő szolgálatában elesett nemesek árvái részére. A Nagy-Stift nevezetű régi épületben régebben női fegyintézet volt, majd árvaház lett. Különben a község vezető szerepére jellemző, hogy az idők folyamán Pozsony vármegye többször is gyűlést tartott itt. 1709-ben és 1853-ban tűzvész, 1775-ben árvíz pusztította. A török, majd a kuruc időkben, nemkülönben a szabadságharc idején sok hányódáson ment át, napjainkban pedig a cseh elnyomást szenvedte húsz esztendőn át. A prágai kormányzat nemcsak a várost tömte meg cseh hivatalnokokkal, hanem környékére is - 68 -