A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Féja Tibor: Léva

retettel. Hiába próbáltak közeledni a csehek, a zöld asztalnál, fehér asztalnál. A cseh örökké „gyüttment" maradt. A gyökerek azonban összetartottak. Nem volt osztály- és valláskülönbség közöttük. De Léván az egységet nem is a közös kisebbségi sors teremtette meg. Itt ez tradició volt. A régi céhvilágban mester, segéd, inas egy asztalnál ült. A csizmadia kitanult fia sohasem szégyelte apját és együtt dolgozott nemzete, városa érdekeiért az iparossal, a gazdával. .. A nagy nemzeteknél a nemzet kulturális javainak ápolása lehet sport, játék, de a kis nemzeteknél éltető elem. Szászor inkább az, ha a kis nemzet kis töredékét idegen tengerbe sodorja a kegyetlen sors. Léva magyarsága már a kisebbségi élet első éveiben tudatára ébredt ennek. Érezte mindenki, hogy a magyar nemzeti kultúrélet fenntartása és öntudatos fejlesztése lesz az, ami fenntartja az idegen uralom alatt élő magyarságot. Mielőtt bővebben kitérnék annak ismertetésére, mit adott a lévai magyarság nemzete kultúrájának, meg kell állnom a lévai magyar kultúrális front vezére, Schubert Tódor személyénél, aki egyúttal az egész felvidéki magyar kultúrális életnek is vezető egyénisége, mozgatója volt. Az egész Felvidékre kiterjesztette azt, amit az ősi lévai lélek már évszázadok óta diktált. A nemzet életében, születés, rang, Vagyon különbség nélkül mindenki fontos szerepet játszik. Meg kell teremteni az osztályok közötti kapcsolatot, mert csak akkor következhet be a felszabadulás, ha a különböző társadalmi rétegek egymással és egymásért dolgoznak, ö és gróf Révay István vitték be a SzMKE-be az új szellemet, aminek következtében a magyar nép és értelmiség között testvéri viszony alakult ki. Munkálkodása bőven kiviláglik majd az általa vezetett egyesületek: SzMKE, Kaszinó és JKT-vel kapcsolatosan. Nevét egyaránt ismerték a városi kaszinók és kis falusi kultúr-egyesületek. Sőt híre áttört a trianoni határon túl is. A marosvécsi Helikon 1931-ben Kós Károly másolta pergamenlevéllel, Reményik Sándor szövegével köszöntötte őt, aki annyit dolgozott „a sokfelé szakadt magyarság szellemi egységének megőrzéséért", A lévai kultúregyesületek közül a Kaszinó az értelmiséget, az Iparos Kör és Katolikus Kör az iparosságot, a Keresztény Munkás Egylet a munkásságot, a SzMKE az összmagyarságot egyesítette. Mind a magyar kultúra őrei és végvárai voltak, még számos magyar egyesülettel karöltve, amelyeket névszerint nem sorolhatunk fel. A lévai Kaszinó kultúrestjei az egész Felvidéket megmozgatták, a többiek pedig gondoskodtak arról, hogy a magyar szó nem tünt el a színpadon, a magyar érzés nem halt ki a szívekben. Életre kelt a Magyar Dalárda is, őre és hirdetője volt a magyar dalnak. A lévai szellem kitermelte a maga dalnokát, dr. Kersék Jánost, az „öreg hegedőst". Dalai, versei, színdarabjai magyar szellemet terjesztettek mindenütt. Rendíthetetlenül hitt feltámadásunkban, de nem élte meg. 1928-ban szép emlékünnepéllyel, majd pedig díszes síremlékkel adózott neki a Felvidék magyarsága. A Léván rendezett írói és történelmi emlékiinne pélyek országos jellegűek voltak. Messze földről idt zarándokolt a Felvidék magyarsága, magyar szellemet szívni. 1923-ban Petőfi és Madách szellemének adóztak, 1923-ban innen indult el Mécs László tüneményes pályája. Nem mint költőét értem, de mint szavalómüvészét. Itt érte őt az első nagy siker. Még ez évben meg kellett ismételni szavalóestjét. 1925-ben Jókai-emlékünnepet ült Léva. A boldogult emlékű Ölvedi László szerzői est je pedig hitet öntött a csüggedőkbe is. 1926-ban bezárultak a lévai magyar gimnázium kapui. Azt hitték a csehek, ezzel bezárult a kapu a magyarság sírja felett is. Tévedtek. Az 1926-os év feledhetetlen volt, az hiszem, minden lévai számára. Június 27-én megállították az idő forgását és inkább visszafelé forgatták az időgépet. Kuruc ünnepet ült -a város. Visszaidézte a szép időket, midőn tárogató szólt két évig a garamvölgyi rónákon, Rákóczi, Bercsényi, Károlyi fordult meg falai között. Kegyeletes ünneppel adózott a Nagyságos Fejedelemnek. Ezrek jöttek össze, messze Felvidékről. Még most is a fülembe csengnek a kemény magyar szónok, Jónás Imre szavai: „Vértanú nemzet mártírjai jöttek öszsze... A magyar nemzet története csupa hullámvölgy, csupa hullámhegy .. . Ismét hullámvölgyben vagyunk. Trianon ez!" — Mindenkinek könny csillogott a szemében. De csakhamar meggyújtotta a remény csillagát: „Nézzünk a jövőbe, csak hullámhegy következhetik!" — A járásfőnök sápadtan harapdálta ajkát, a tömeg tombolt. 1926-ban alakult meg Léván a Magyar Akadémikusok Szövetsége. A Garamvölgyi Főiskolások Egyesületéé volt a kezdeményező érdem. Súlyos pillanatokban alakult meg a Szövetség. A csehszlovákizmus kivetette csápjait a jövő magyar intelligenciája felé. Léván a főiskolások megadták a feleletet. Törhetetlen magyar nemzeti alapra helyezkedtek. Keserűen írták a szlovák lapok: „A magyar diákok még mindig álmodoznak!" — A jövő azonban valóra váltotta az álmokat. Első volt Léva, amely megismertette a Felvidék magyarságával az új magyar irodalom nagyjait. A - 340 —