A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Féja Tibor: Léva

A trencséni csatavesztés után bukás felé közeledett Rákóczi szabadságharca. A Heister elől hátráló Rercsényi felgyújtotta Lévát, a vár pedig labanc kézre kerül. Rottyán mégegyszer visszaszerzi, de mivel erejét nem akarja szétforgácsolni, őrséget nem hagy benne. De nehogy újra labanc kézre kerüljön, a puskaporos tornyot felrobbantatja, az árkokat betömeti. Azóta rom a lévai vár. Maga a város 1634-ben indult nagy fejlődésnek, mert a mocsarak lecsapolása érdekében szabályozták a Perec patakot és a város határában lévő erdőket kiirtották. Az így nyert területekből rétek, répaés dinnyeföldek lettek. Igen virágzott a zöldség- és káposztakertészet is. A város további fejlődését az Esterházyaknak köszönheti, akik zálogjogon megszerezték a lévai birtokot. ök honosították meg a várost félkörben körülvevő dombokon a szőlőtermelést. Az ipar és kereskedelem is fejlődésnek indult. Lévának 1615-től vannak országos és hetivásárai. Egymásután alakultak meg a céhek. 1620-ban alakult meg a vargáké, 1695-ben csizmadiáké, 1700-ban a gombkötöké és borbélyoké, 1766-ban a magyar szabóké. Csakhamar követték ezeket a szíjgyártók, nyergesek, csiszárok, szűcsök, kerékgyártók és kaptafakészítők céhei. Léva leghatalmasabb céhe a csizmadia-céh volt. 1697-ben alapították, de teljes megszervezése Féja János nevéhez (1720) fűződik. Innét jegyzik a régi adatok a céhmesterek neveit. A leghíresebb céhmester dédnagyapám, Féja István volt, aki 18 esztendőig viselte tisztjét. A gimnázium tervével 1809-től foglalkoztak. 1815-ben a terv valóravált és igen elősegítette a város növekvő kultúrigényét, fokozta városi jellegét. A XIX. század elején már oly jelentős Léva város polgársága, hogy nemcsak tekintélyes vagyonával, de bátorhangú politikai nézetével is méltó feltűnést kelt. A „barsmegyei ellenállás" néven ismert nemzeti mozgalom, melyet a vármegyék folytattak a bécsi udvar politikája ellen, Léváról indult el Ralogh János követ kezdeményezésére. A lévai polgárság hathatósan támogatta az akciót, melynek központja hajdani „Vörös Ökör" fogadó volt. Léva piacán 1848 június 8-án indult meg a honvéd toborzás. Rácz Lipót ügyvéd szónoklatának hatása alatt 118 honvéd állott önként Kossuth zászlaja alá. A híres nagysallói csata idején 1849 április 19-én Léva öreg várában volt Görgey főhadiszállása. A szabadságharc után következő Rach-korszakban a városi polgárok élete társadalmi és kultúrális térre szorítkozott. Az elnyomatás éveiben keletkeztek a ma is létező egyesületek és társulatok első ősei, a Kaszinó, Gazdasági Egylet, Orvosi és Gyógyászati Egyesület, stb. A kiegyezés után Léva nem engedett Kossuth szelleméből. Ezt a felsőbb helyeken nem nézték jó szemmel. Ezért kapott kevés állami intézményt, hivatalt. 1884-ben végre idekerült Nagysallóból a járási székhely, de a megyeszékhely már nem. A megyei közgyűlés elfogadta a székhely áthelyezését Aranyosmarótról Lévára, de a belügyminiszter megsemmisítette ezt a határozatot. A természetes fejlődést azonban nem lehetett megállítani. Léva városa kedvező fekvésénél fogva virágzásnak indult és rövidesen Magyarország egyik legnagyobb gabonapiaca lett. 1873-ban megkapta a rendezett tanácsú jelleget. Egy minden tekintetben állandóan fejlődő várost ért 1919-ben, mint taglócsapás a cseh megszállás. Idegen megszállás alatt. Húsz esztendővel ezelőtt volt Léva legszomorúbb farsangja. Sohasem felejtem el az 1919-es esztendőt. Kis gimnazista voltam. Január elején már jöttek a riasztó hírek: Párkány, Nyitra, Érsekújvár a cseheké. Nyolcadikán elhagyta a magyar katonaság Lévát. Polgárőrség tartotta fenn a rendet. Tizenötödikén megszállták a csehek az állomást. És elérkezett január 2l-e. Ködös, csúnya téli reggel volt. Hónom alatt a könyvekkel megindultam a gimnázium felé. Alighogy kiléptem a kapun, megláttam az első cseh katonát. Ruhája a régi csukaszürke volt, de a sapkáján ott díszlett a szokolisták fácántolla. Sohasem felejtem el azt az érzést, összeszorult a szívem, elszükült a torkom. Mindig szemem előtt van a képe. 0 jelenik meg előttem most is, ha rosszat álmodom. Lassan bandukoltam tovább. A Petőfi-utcán már olasz-sapkás légionárokkal találkoztam. Aznap hiába vártunk a tanításra. Elmaradt. A 8 órai csengetyűszó helyett mozsár dördült a Kálvárián. A Piac-téren összegyülekezett a polgárőrség. Felhangzott az „Isten áldd meg a magyar". Jaj de elcsukló hangon énekelték! .. . Földre került a fegyver és megkezdődött a cseh megszállás. Az első nap parancsnokuk még azt mondta, csak rendet jöttek fenntartani, de január 24-én Piccione tábornok falragaszai máskép beszéltek. Először olvastam e két szót: „Slovensko", „Levice". Kábult fővel jártak az emberek. „Ez nem lehet így, holnap 338~-