A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nagy Zoltán: A Felvidék magyar művészete

A Felvidék magyar művészete Irta: NAGY ZOLTÁN IIa csak nagy vonásokban is meg akarjuk ismerni a felvidéki, ahogy régebben mondtuk felsőmagyarországi művészet évezredes múltját, fejlődését, akkor foglalkoznunk kell az itten szinte hullámkörökben elhelyezkedő városokkal, azok népese J.ési, polgárosodási, művelődési fejlődésével, mert a magyar művészet itteni alakulása ezekben a városokban játszódott le és fejlődött évszázadokon keresztül. Ezeknek a városoknak — sokszázados fejlődésük során bőséges részük volt a viszontagságokban. A másfélszázados török hódoltság idején ezek voltak a legtöbbet szenvedett „végvárak". A kuruc háború alatl ezek áldoztak legtöbbet, multat, kultúrát, művelődést és embert. Rákóczihoz csatlakoztak s vérezlek fajtájukért. A labanc megsarcolta, megtizedelte és elhurcolta lakóit, — így is a magyarságot szolgálták. A szabadságharcból is kivették a részükéi. A legutóbbi húsz év szomorú, de igaz magyar, kuruc sorsáról pedig, a művészi életet illetően alább lesz szó. Ez a terület földrajzilag szorosan kapcsolódik az Alföldhöz, de ugyanilyen szoros összeköttetésben áll ma is a visszatérést még váró és ugyancsak viszs/avárt északi és keleti Felvidékkel, Szlovákiával és Kárpátaljával. De nemcsak földrajzilag, nemcsak gazdaságilag, hanem történelmileg és mindezeken túl „népileg" is. A visszatért területről írunk, de nem tudjuk elvonatkoztatni magunkat attól a földtől sem, amely még nem tért vissza: írásunk fonalát a történeti, várostörténeti, művelődés- és művészettörténeti elgondolás alkotja, érthető lesz tehát, ha számos alkalommal elkalandozunk azokra a vidékekre is, amelyeken őseink nemcsak kalandoztak, hanem vérüket áldozva éllek, alkottak és haltak. A Felvidék a régi Magyarország egyik legvegyesebb és éppen ezért legérdekesebb néprajzi képét mutatta. A magyarság tiszla, széles tömegekben a Pozsonytól a Máramarosig húzódó hatalmas síkságon él, nagyjából azon a területen, amelyet a müncheni és bécsi döntés alapján Magyarország visszakapott, de elfoglalta mindjárt a honfoglalás utáni évtizedekben a magas hegyvidéket is, irányító szerepet jálszoll a falvak, de különösen a városok keletkezésében, fejlődésében. Az itt lakó szlovák nép igen gyérszámú volt abban az időben s csak a későbbi évszázadok folyamán, a magyarságénál békésebb életviszonyok között szaporodott el. A szepességi cipszerek és kárpátaljai rutének csak évszázadok múlva telepedtek meg mai helyükön, ahol elnyerték a középkori, hatalmas magyar birodalom minden támogatását, nemcsak településüket, hanem gazdagodásukat, kereskedelmi, ipari és politikai előjogukat illetően is. Ezekre a népekre vonatkozólag jól meg kell jegyezni a kö— 187 —