Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

V. Szemben a gyarmati sorssal

fog haladni műveltség és gazdagodásban". Győr megye azt ajánlja jelentésében, hogy a gyárakat hegyes vidéken állítsák fel. Nagyszombat kéri, hogy az ólom árát szabályozzák, mert az ólomipar azért van elnyomva, mivel az ólom ára igen magas. Pozsega megye gyapjúgyárat, fonógyárat, selyemgyárat és dohánygyárat kér. A pesti kereskedők felnek a versenytől, és annak elrendelését kérik, hogyha valaki felállít egy gyárat, akkor ott más olcsóbban ne árulhassa ugyanazt a gyártmányt. Vannak, akik a szakértelem elsajátításához kötik a gyárak alapításának az engedélyezését. Ez arra mulat, hogy ebben az időben a gyárakat tőkehalmozás céljaira kezdik már alapítani olyanok is, akik nem rendelkeznek szakismeretekkel, hanem csak a gazdagodás érdeke vezeti őket. Mások azt kívánják, hogy ahol már van egy gyár, ott ne engedélyezzenek még egy gyárat. Itt meg a monopóliumra törekvés mutatkozik meg. Érdekes javaslatok hangzanak el a munkásokkal kapcsolatban is. Az egyik gyáros azt kívánja, hogy az ipari munkásokat mentsék fel a katonaság alól. Ebben az időben még mutatkozott hát munkásszükség. A munkások nagyrészt még földmunkások, illetőleg a falvakból télre városba költöző zsellérek és falusi napszámosok, akik nyárra visszamennek a falvakba dolgozni. Ezért vannak, akik ennek megakadályozását követelik annak elrendelésével, hogy aki télen gyárban dolgözott, azt kényszerítsék rá, hogy nyáron is maradjon az ipari munka mellett. Más gyárosok ajánlják, hogy aki gyárat alapít, azt a kormányzat támogatásban részesítse. Vannak, akik teljes paritást követelnek a magyar-osztrák közbülső vámhatárokon. Sürgetik a kereskedők, hogy állítsanak fel egy nemzeti bankot, amely a kereskedőket hitellel látná el, és így élénkítené a kereskedelmi életet. A céhekkel szemben követelik az iparszabadságot. A céhrendszer még fennállott. II. József eltörölte, de a kettéhasadt tudatú rendek visszaállították, azonban már az 17Sl-es országgyűlés nagyon korlátozta a céhek jogait. Az inastól már nem követelhették a törvényes születés feltételét, és engedélyezték a céhenkívüli mestereknek is az iparűzést, csak avval kötötték meg ezt a szabadságot, hogy ne alkalmazzanak legényeket, söt faluhelyen engedélyezi a kontárok működését is. Tiltja az országgyűlés, hogy az árak tekintetében a céhek összebeszéljenek. Ez pedig semmi 104