A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Borus József: A Tanácsköztársaság katonapolitikája

és sikerét ezen túl előmozdította az is, hogy a Vörös Hadsereg tiszántúli csapatai rosszul voltak felszerelve, rosszul vezették őket. Ismeretes, hogy a székely hadosztály áruló vezetői letették a fegyvert; komolyabb ellenállást csak a nemzetközi vörösezred tanúsított, de ez önmagában nem lehetett elegendő.

Április 20-án Nagyvárad, 23-án Debrecen került a románok kezére. Az arcvonalon fekvő helységekben ellenforradalmi felkelések törtek ki. A forradalom védelmére jelentős intézkedéseket hoztak: április 18-án a Forradalmi Kormányzótanács, 19-én a Budapesti Munkástanács elhatározta, hogy a népbiztosok és a munkástanács, valamint az összmunkásság fele kimegy a frontra. A következő napokban nagyszabású szervező- munka indult meg a forradalom védelmére, a hadsereg megerősítésére. Április 23-án már 8 gyári munkásezred, közel 13 000 nagyüzemi munkás vonult fel munkászubbonyban, virágos fegyverrel a Marseillaise és az Internacionálé hangjai mellett az Andrássy úton.

A román támadást követő napokban a hadműveleteket a hadügyi népbiztosság közvetlenül irányította, Budapestről. Ez túlságosan nehézkes volt, nem utolsó sorban a távolság miatt is. Kun Béla javaslatára ezért létrehozták a Keleti Hadsereg parancsnokságot, s ennek élére az ismert szociáldemokrata politikust, Böhm Vilmost állították. Böhm ellen- súlyozására Szamuely Tibort kinevezték a front mögötti bizottság elnökévé. Feladata volt a rend és a fegyelem biztosítása a fronton és a front mögött, az ellenforradalmi megmozdulások letörése.

Böhm mellé vezérkari főnökül Stromfeld Aurél vezérkari ezredest kérték fel, aki ebben az időben kétségtelenül a legtehetségesebb és legnagyobb tudású tiszt volt Tanács-Magyarországon. Az ötvenes évek végén Stromfeld személyi iratait, minősítéseit én kutattam fel a bécsi Kriegs- archivban. A Magyarország és Ausztria között 1926-ban kötött badeni egyezmény alapján a többi katona irataival együtt Stromfeld okmányainak is hozzánk kellett volna kerülniük, de az akkori magyar hadilevéltári delegáció szándékosan Bécsben hagyta őket. Amikor ezeket az iratokat az osztrák levéltárosokkal együtt tanulmányoztuk, egyikük megjegyezte: ha nem ismerném Krauss altábornagy kézírását, el sem hinném, hogy ő valakiről ilyen kedvező minősítést írjon. Az első világháború előtt ui. Stromfeld az osztrák Kriegsschule tanára Volt, és az iskola parancsnoka, Krauss altábornagy, akit kemény és rideg katonának ismertek, az első és egyetlen magyar tanárt, Stromfeldet minősítve, azt írta róla, hogy békében és háborúban bármiféle szolgálatra alkalmas!

Természetesen elsősorban nem Stromfeld híre, nem Krauss altábornagy minősítése, hanem Stromfeldnek a Vörös Hadsereg vezérkari főnökeként végzett tevékenysége bizonyította, hogy rendkívül szerencsés dolog volt őt nyerni meg e feladat ellátására. Stromfeldet április 20-án nevezték ki vezérkari főnökké, s már Győrben, akkori tartózkodási helyén intézkedni kezdett. Autóval vitték a fővárosba, közben baleset érte őket, ezért Szamuely kocsiján folytatta az utat. E véletlen folytán Stromfeldnek alkalma nyílt megismerni a való helyzet súlyosságát a Tanácsköztársaság egyik legilletékesebb vezetőjétől. Beszélgetésükről később maga így vallott:

44