A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Borus József: A Tanácsköztársaság katonapolitikája

megszállva tartó ellenforradalmárokat. A román hadsereg a Tiszántúlon maradt. Egy héttel később, május 10-én az 53. vörösezred és egy bányász­század Salgótarjántól északra sikeres ellenlökést hajtott végre. Az át­szervezett, szegényparasztokkal megerősített 6. hadosztály segítségével az intervenciósokat visszavetették az Ipoly mögé. A tiszai arcvonal megszilárdulása és Salgótarján felmentése lélegzet­vételi szünethez juttatta a Tanácsköztársaságot. Ezt a szünetet a Vörös Hadsereg megszervezésére használták fel. A szervezés fontos mozzanata volt a hadtestparancsnokságok felállítása, Stromfeld javaslatára. Strom­feld az átszervezést május 15-ig befejezte. Ekkor a Vörös Hadseregnek 3 hadosztálya volt, a hadosztályokon belül a vezetés könnyebbé tételére dandárokat hoztak létre. Az egész erő 115 gyalogzászlóalj, 84 géppuskás- század, 8 lovasszázad, 14 ágyúsüteg, 2 hegyiágyús-üteg, 20 taracküteg, 3 nehézüteg, 16 műszakiszázad és 8 repülőszázad volt. Fontos szerepet ját­szottak a páncél vonatok. A 12 páncélvonat egyrészét újonnan hozták lét­re, kisegítő jellegűek is voltak közöttük, s valamennyi a vezérkar közvet­len alárendeltségébe tartozott. Mennyiségileg jelentős, minőségileg kiváló volt a Vörös Hadsereg tüzérsége. Létrehozásában jelentős szerepet játszott Schreiner Béla, a kö­zös hadsereg volt ezredese, aki a májusi fordulatot követően ezt mondta Szántó Béla népbiztosnak: »Neveltetésemnél és múltamnál fogva én nem vagyok forradalmár. A forradalom eddigi menete engem nem tudott lelkesíteni. Egy olyan uralomnak és olyan országnak, amelyiknek nincsen hadserege — el kell pusztulnia. A Károlyi-kormány pacifizmusból szétverte nemcsak a régi hadsereget, de egy új hadsereg felállításának a lehetőségeit is. Május 2-ig a tanácskormány is folytatta ezt a rothadt katonai politikát. De én most komoly fordulatot látok, látom, hogy a tanácskormányban a kommunis­ták felülkerekedtek. Látom, hogy a kommunisták a tömegeket a honvéde­lemre mozgósítani tudták és hadsereget tudtak teremteni. Meghajlok a kommunisták előtt! Én nem vagyok kommunista, de katonai szakismere­teimet és minden tudásomat az önök rendelkezésére bocsátom. Lelki- ismeretesen fogok dolgozni és népbiztos úr parancsait végre fogom haj­tani.-« És Schreiner állta szavát: napok alatt biztosította a hadosztályoknak a szükséges ütegeket. Május közepén az említett 39 ütegben 155 löveg volt, június közepére az ütegek száma 101-re, a lövegeké 365-re emel­kedett, és volt még 16 aknavető is. A hadseregparancsnokság alárendeltségébe tartozott a nehéztüzér- ezred két üteggel, 30,5 és 21 cm-es mozsarakkal, valamint 15 om-es gép- vontatású ágyúkkal. — Ugyancsak a hadseregparancsnoknak rendelték alá a légierőt, melyet elsősorban felderítésre használtak. A hadseregszervezés még nem fejeződött be, amikor május 11-én Kun Béla, Szántó Béla, Böhm Vilmos és Stromfeld Aurél megbeszélést tartott a további tervekről. Stromfeld beszámolt az antant déli csapat­összpontosításairól a Zágráb—Gyékényes—Szeged vonalon. E hírek alap­ján — túlértékelve a Délről várható ellenséges támadás veszélyét — 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom