Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
kapnak jutalmat a tanácsi dolgozók két alkalmával szemben, jutalmazási lehetőségük is mindössze 1%-os, a tanácsi 5%-kal szemben. Egyszer a pedagógusokkal már rendezték a fizetésüket, s azóta már a tanácsi dolgozók fizetését is rendezték, ebből kimaradtak. Jóllehet a magyar oktatásügyi kormányzatnak az iskolaprogram jövendő nagy' kérdése mellett közvetlenül ez a közművelődési és közgyűjteményi alapintézményrendszer a másik alfája és ómegája. Nemcsak a népfront honismereti bizottságainak az összehangolása, szakszerű irányítása, hanem tudomány szervező munkásságuk végzése, a szaktudományokat is érintő jelentős publikációs tevékenységük mind-mind igazolják ezt. Ne engedjük az iskolai oktatás és a közművelődés vezérkari szintjén dolgozó közgyűjtemények dolgozóinak a kellő anyagi megbecsülés hiányában felhígulni sorait. A múlt század közepén még az értelmiségi hierarchia legutolsó: azaz negyvenedik helyén - az utolsó volt a néptanító, nem tudom, hogy ma nem a 60. helyen van-e az a néptanító, akit - hadd mondjam el századszor is a nehezen halló fülek számára - még a mai napig sem tanítunk történelmet a tanítóképző főiskolákon." Forrás: Kanyar József kéziratainak gyűjteménye. (SmL) 78. 1984. A Somogy Táncegyüttes jubileuma A hajdani Somogy megyei Népiegyüttes - amely 1949. évben alakult - tánckarának jogutódja 1984. december 2-án ünnepelte 35 éves jubileumi fordulóját. Ezen az ünnepségen rendezett kiállításon a nagy együttes alapítója és művészeti vezetője: Kanyar József megnyitójában az alábbiakat mondotta: „Kedves Hallgatóim, Kedves Vendégeink, Kedves Táncosok! Aligha lehet újat mondani egy' régi szerelemről, legfeljebb csak felidézni a szép emlékeket. 1949-ben - megelőzve még az Állami Népiegyüttest is - mégcsak kontúrjaiban rajzolódott ki a hajdani Somogy megyei Népiegyüttes terve. Az igény dörömbölt a megye kapuja előtt, s azt hiszem nem is igazi somogysági az az ember, aki a táj szépségeibe fogódzva nem énekli annak dalait, vagy éppenséggel nem rakja és nem mozgatja lábait a somogyi néptáncok szívet-lelket gyönyörködtető ritmusára. Azt hiszem, az ősi népdalok és néptáncok szépséges harmóniájának a legbélyegesebb tája hazánkban a mai szép tájú szülőföldünk: Somogy! Ezekért a szép kincsekért először szülőföldünkön Vikár, Bartók és Kodály Zoltán hajoltak le és nyomukban a második nagy nemzedék tagjai: Bárdos Lajos, Ádám Jenő és Farkas Ferenc: hogy hamisítatlan és tiszta forrásból kortyolhassanak éltető vizet a maguk és nemzetük számára. De ugyanígy állnak előttünk néptáncosaink és néphagyományaink nagy gyűjtői és újraálmodói Mohoray Elemér, Molnár István és Pesovár Ernő. Épp nemrég hallottam: a 850 éves múltját ünneplő Karúdon Vikár László népzenekutatótól, akire Kodály rábízta az általa is megvallatott népdalközlők újra való meghallgatását két évtizeddel később. így is több mint ezer népdalt gyűjtött össze Karádon, s így a karádi gyűjtemény szinte unikálisan megbecsült kincse a magyar népzenének, a leghíresebb települése a hazának, amelynek határaiból a legtöbb népdalt gyűjtötték össze. De szinkronban ugyanazt mondta a karádi Horváth Jánosok királyi táncairól Pesovár Ernő is. Amikor alapítása után az iharosberényi rengeteg csodálatosan szép és dekoratív ruhájába felöltözött a Somogy megyei Népiegyüttes ének és zenekara és megjelent a Margit sziget szabadtéri színpadán, ma is meg tudom érteni a nagy Pudovkint, aki a filmes tágranvitott 143
