Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)

Dokumentumok

egyhuzamban, csak hosszú csőrük fordult erre-arra, mikor szétnéztek az alanti világ, a mező és falu rendje fölött. Nem vették tudomásul az országúti emberek áhítatos tekintetét és fészkük felé, s az alattuk zsibongó verébhad örökös perpatvarára is a felső hatalom közönye áradt le viselkedésükből. Az országutat reggel és este egy időre elöntötte a falu csordája. János hajtotta a csordát és egy kutya. Reggel lassan ballagva tartottak Boronka felé, majd délután, a templomfal egyik távoli ajtaján, újra visszaszivárogtak a hajóba, hogy hazafelé jöjjenek. A porfelhő lassan föl-, majd leszállt. E templom csöndjét időnként csak a vonat sivítozása törte meg. A gép jó előre hosszú füttyökkel jelezte, hogy a falat áttörni készül. Kis mozdony s pár kocsi kotyogott át a nagy fütty után, de a bodor füst még sokáig ottmaradt a falak között, s alig lehetett elképzelni, hogy milyen beavatkozásra tűnt el a szemünk elől - mintha önmagát ette volna meg. így ment ez nap mint nap gyermekkorom éveiben.” II. „ Vallomás a vízről. Marcaliból, a Balatonhoz menet Kéthelyig a szokásos somogyi vidéket látjuk, - termékeny lankát. Újlakon túl azonban megváltozik, bizonytalan lesz a táj. Elmaradnak a komoly szántások, s nagykiterjedésű legelők jönnek, de a talajuk turfás, siippedős. Pocsolyák tanyáznak itt, s elszórva pár árva fűz álldogál. Az egész vidék sztaniol ízű. Agólyák hona ez. Az ég kékje is inkább gyöngyszürke, s messzebb van, mint bármely égboltozat. A láp illata is megcsap, ami még várakozásteljesebbé teszi a kocsi utasát. Aztán feltűnik a víz. Keskeny a sávja, az első pillanatban jelentéktelen. Vékonynak hat minden. Álmatag, határozatlan, azt hinnéd: semmi látnivaló. A part lapos, s nem emelik a látványt a szőlőskertek sem, melyek szakadatlanul sorakoznak egymás mellett. Ritkás, gazos a fű. De ahogy' a tört nádra lépünk, melyet a hullámok kicsaptak, meg a bársonyos homokra, ahol gyöngyházfényű kagylók, s millió apró csigaház altatják a napot, egyszerre megfog bennünket a tó kedvessége. Szerényen kezdődik. Érzed, hogy' sekély és elhagyott. Csónak, hajó alig látható, csak a túlsó part suhan egyhangú kéken. A part Vonyarcig csak lassan emelkedik, de ott szép eséssel lehajol a vízre, s egy hal fejét mutatja ábraként. Aztán jön Szigliget, Badacsony, Gulács, de beljebb Szentgyörgy' is látszik, meg a kis Tóti hegy. Szép a vonulásuk. Máshol van persze nagyszerűbb, heroikusabb, de ilyen szelíd kedvességű alig. Könnyűnek látszik a víz, s ha nem tükrözi nagyon az eget, elárulja igazi színét, az enyhe zöldnek és okkernek azt a finom egybeolvadását, mely nyugtatja a szemet, s lebegővé teszi a szellemet. Akik más vidékhez szoktak hozzá, súlyos zöld rétekhez, hentergő szántások­hoz, komoly erdők, tömör hegyek képéhez, itt a könnyedségen, az anyagtalanságon ámulhatnak. Olyan vidék ez, amilyen madárban a sirály, melynek szép formáit, színét mintha emberi szellem álmodta volna meg. S ha tart a szép idő, idecsillognak a túlsó part hegyeinek kis házai, egy' várrom, Badacsony, Kisörs pincéi, s még játékosabbá teszik az amúgy is könnyű képet. Egyszer Selinuntéban voltam, Szicíliában. Selinunte régi görög város volt valamikor, ma rom. De áll még pár oszlop az Akropoliszon, azokat is elmentünk megnézni, az előbb említett úton. Ahogy ott az egyik oszlop mellett álldogáltam, erős honvágy fogott el. Ostobának láttam mindent magam körül s reménytelennek az egész életet. Nevetnem kellett volna magamon. Mennyire készültem erre az útra, hogy lássam végre Selinuntét, s most hogy itt vagyok, szenvedek és hazakívánkozom. De lassan úrrá lettem az érzéseimen. Legalábbis annyira, hogy orvosként néztem magamat. Kíváncsi lettem, mi is az a honvágy, s hová kívánkozom én tulajdonképpen. Kérdeztem magamtól, hogy mire is cserélném el most oly szívesen a görög oszlopot, melynek árnyékában álldogálok. S akkor egy' emlékkép rohant meg. Gyermekkoromban egyszer egy kis nádkunyhóba zavart a vihar. A kunyhó a Balaton partján a nádas előtt állt. Mérgeszöld nyári vihar volt. A hullámok a náderdőn keresztül 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom