Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)
200. 1909. nov. 7. Ady Endre Kaposvárott Az alábbi két fejezetben közölt dokumentumok — többek között — azt is bizonyítják, hogy a fellendülő, az élénken pezsgő és városiasodé megyei székhelyen az emberek — megfelelően a polgárság reakcióssá válásának az imperializmus korában — ellaposodtak és csak jobb fiai próbálták a szellemi tunyaságból kimozdítani. A hét kapus és hét dombon épült Kaposvár irodalmának gondjaival — szinte napjainkig —• a városban élő és alkotó írók és művészek, a helyi sajtó alkalmi toliforgatói és szerkesztői, s a Berzsenyi Társaság lelkes irodalomtanárai törődtek elsőrenden. A kisváros egyébként egészen vigasztalannak tűnő polgári társadalmában e szellemi korallsziget tagjai voltak az irodalom és művészetszervező tényezők, ezek csalogatták e távoli provinciába irodalmunk jeleseit, legtöbbször a helyi napilap hasábjaira, ritkábban — elő szóval •— a pódiumra. E lelkes szervezők közé tartozott a városban a Pápán Petőfivel és Jókaival együtt diákoskodó Roboz István, az első kaposvári újság alapító szerkesztője. A századforduló első évtizedeitől kezdve mór Rippl-Rónai volt a város művészetének és irodalmának a középpontja. Hét út vezetett az európai rangú festő otthonába és műterméhez: a Róma villához, ám ezt a félórás kocsiutat mindannyiszor szívesen vállalta — a házigazda meghívására — Ady Endre csakúgy, mint Reinitz Béla, Mikes Lajos, vagy éppen Medgyessy Ferenc és Márffy Ödön. Az 1906-ban megvásárolt Róma hegyi villáról Genthon István ezt írta: »■Ez a villa azért kapta nevét az örök városról, mert hét út vezetett fel hozzá, mint ahogy a közmondás szerint minden út Rómába vezet. (A hasonlat költői túlzás, miután a »hegynek« nevezett zselici dombot Róma hegynek nevezik.) Kaposvártól kocsival félórányira egy dombon áll. Az eredetileg földszintes, talán még a XVIII. századból való házat a múlt század végén emeletesre bővítették. A művész a vincellérházat műteremmé építtette át. Igazi vonzóerejét a hozzá tartozó hat hold föld adta meg, melynek egy része hatalmas park formájában vette körül az épületeket. A gondozott vadgesztenyefasorok, a virító cinia- és szalviaágyak, a falusi barokk szobrok, melyek később Medgyessy itt készült fafaragvá- nyaival együtt díszítették a pázsitot, kényes ízlésre vallottak. Hátrább a gazda gusztusa szerint ültetett mogyoróbokrok, nyíresek következtek, szőlővel egyetemben, mely utóbbiból készült piros bor szép színét mintha a művész keverte volna ki palettáján. A fűvön pávák büszkélkedtek, vörösfoltos, rosszul tejelő, de szép tehenek legeltek. Volt itt méhes, istálló, galambház és pajta, válogatott kutyák, sőt még csacsifogat is a kis Anel- la számára, ha körül akart hajtani ebben az árkádiában. A művész szomjasan itta a természet színeit s a park egyre égőbb kolorizmusának hatása alatt fokozni kezdte az interieurökét is. Festett parasztbútorokat vásárolt s mikor ez sem volt elég, krómsárgára festette a szoba falait. 334
