Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
zásra: mivel a Balaton színe most Siófoknál csak hatvankét lábnyival áll magasabban, mint a Duna középvizének színe Bátánál. Ezen két pont egymástóli távozatja — a sárvizi és siói völgyekben lévő mostani vízfolyás után mérve — hetven ezer öt száz (70,500) bécsi vont öleket teszem A Balatonból kiömlik egy másod időperczben középszerű vízálláskor két száz hatvankét köblábnyi víztömeg. Kétszer ennyire lehet bátran a béfolyás mennyiségét esztendő-át egy másod idő-percz alatt tenni, mellynek egyik fele most a kipárolgás, másik fele a kifolyás által emésztetik meg. Innét lehet látni, mily nagy kár, hogy e nagy víztömeg tudományos intézkedés által nem használtatik erőművekre, hajózásra, kiszárításra és öntözésre: a mi pedig mindegyütt lehetséges bő áldással a nélkül, hogy valakinek, vagy csalk egyes birtokosnak is, valaha ártana ezen intézet. Különösen kedvező a hajózásra Ozorától Siófokig a Sió fo- lyónak kevés esete, (esése) úgymint: húszezer (20 000) öl távozatra huszonkét lábnyi eset közép vízálláskor. Balatonnak, mint széles tónak, Zala-Hídvégtől Siófokig, vagy is negyvenkét ezer (42 000) vont ölekre tapasztalás alá vehető esete nincsen.« (A Sión lévő) »Ezen malmok megszüntetése tehát csak a törvénynek hatóságával, elszánt akarattal, és nemes illendőséggel eszközölhető. Megszüntetésekből haszon olly nagy, hogy az áldozatot mind a két részről megérdemli. Mert ha egyszer ezen malmok a Sió ágyából kimennek, akkor a Balaton leszáll, s ezáltal kilencvenkét ezer (92 000) hold föld terem elő a víz alól, szerencsére a siói malom-birtokos uraságoknak is a Sió és Balaton vize közel harmincz ezer (30 000) hold földet vissza ád. Ezeket közlöm ezen víz-szabályozások históriájából. A hajózás ezen malmok enyészetével már Keszthelyig hatván, bizonyos lehet hazánknak ezen dunántúli része, hogy a csatorna Grétzig (Grácig) folytattatik, mivel semmi többé annak útjában nem aggat: Grétz pedig, mint kapuja a körülötte messze terjedő hegyes országoknak, mellyek népök tartására elegendő gabonát nem termesztenek, a magyar termesztvényeknek nagy vásárt nyit; csak azokat olcsó fuvarral tudjuk oda szállítani: mit a javaslóit csatorna bizonnyal megszerez. De Becsből a triesti, fiumei vasút is Grétzen fog által menni.« »T. Somogy vármegyét Siófoktól Légrádig, innen a Dráván Révfaluig háromnegyed hosszában meglehet ezután vizen kerülni hajóval, és ha az inkei s berzencei csatorna elkészült, és a kaposvizi már kész csatornának hasznát akarja venni, úgy ezen megye szerencsés viszonyba jön yizi állapotj ára nézve.« Forrás: Kiállítási iratok gyűjteménye. 1839. Kolozsvártól Grétzig hajózható országos nagy csatorna tervének, és a földszín s folyó-vízágy ótalmi elvének rövid előadása. Eredetien szerzé Beszédes József, T. Arad vármegye táblabírája, Kapos- és Sárvizi, Balatoni, Körösi és Berettyói igazgató vízmérnök. Pest, 1839. 102. 1840. A mesztegnyői zendülés Mesztegnyő -—• melynek a Hunyady család volt a földesura — a XIX. sz. első felében hazánk egyik legvéresebb robbanásszerű parasztmozgalmának volt a színhelye. 1840. dec. 7-én nyílt zendülés tört ki az 187
