Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VII. Délkelet-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a kaposvári cukorgyár (1945-1948)
A továbbiakban megvizsgáljuk a cukorrépa-termesztés fejlődésének az ütemét az 1947 és az 1948-as években. Az 1947. évi cukorrépa-termesztés főbb adatai:65'* 705. táblázat Megye Somogy Termelők száma 19 702 Termelő községek száma 430 Terület hektár 3583,08 %-os megoszlás 43,17 Beszállított répa q 394 822,00 Termésátlag q/ha 110,18 Tolna 6 344 115 1408,99 16,97 180 552,30 128,14 Baranya 7 065 278 2057,35 24,79 264 570,30 128,59 Bács-Bodrog 3 219 27 1251,13 15,07 188 934,30 151,01 összesen: 36 330 850 8300,55 100,00 1028 878,90 123,95 A gyár 77%-ban amerikai, 23%-ban pedig belföldi eredetű répamagot adott a termelőknek. Az eredmények azonban azt igazolták, hogy az amerikai mag lényegesen jobban ellenállt a szárazságnak, mint a belföldi Rabbethge. Amíg az előbbinél 72,8 q volt a kát. holdankénti átlagtermés, addig az utóbbinál csak 59 q. Az amerikai eredetű répának nagyobb volt az ellenállóképessége is, különösen a ce- rosporával szemben.6" A megyék részesedési aránya a cukorrépa termesztésében lényegében nem változott, mindössze Bács-Bodrog megyében láthatunk némi megtorpanást, sőt bizonyos fokú csökkenést is. Ezt részben a fentiekben már említett szállítási költségekkel indokolhatjuk, valamint azzal a ténnyel, hogy a kaposvári gyár körzetéhez ebből a megyéből a répaegyezmény értelmében csak meghatározott számú község tartozott, így az extenzív fejlesztésnek itt nem voltak meg a lehetőségei. Pedig a termésátlag tekintetében e megye az első helyen állt, amelyet részben kedvező természeti adottságainak, részben pedig évtizedes termelési tapasztalatainak tulajdoníthatunk. Délkelet-Dunántúl érintett megyéiben a termelők száma 37,16%-kal, a termelő községeké pedig 26,11%-kal növekedett. Az extenzív fejlesztésben most már jobban érvényesült az a törekvés, hogy a jobb adottságokkal rendelkező községekben kell elsősorban szerződtetni. Azonban az új termelőhelyek és termelők bekapcsolódása még mindig számottevő, amely pedig nem siettette a minőségi fejlődést, sőt a termelőhelyek ilyen arányú növelése még fékezte is azt. A gyár tehát kénytelen volt továbbra is a mennyiségi fejlesztés útját járni, amelyet a répaterület 71,35%-os növekedése is igazol. A 123,95 q hektáronkénti termésátlagból azonban az is kitűnik, hogy a nehézségek ellenére a minőségi fejlődés is töretlen volt, jóllehet a termésátlag 37,16%-os növekedése jóval a területi növekedés üteme alatt maradt. 1948-ban a minőségi fejlesztés tekintetében alapvető változások történtek. A kaposvári cukorgyár 7465,90 hektár területre szerződött, amely az előző évihez viszonyítva több mint 11%-os területi redukciót jelentett. Ennek ellenére a gyárba szállított 1 234 717,40 q cukorrépa 20%-kal meghaladta az előző évi termésmeny- nyiséget. A minőségi fejlődésnek egyik alapvető mutatója a hektáronkénti termésátlag, ez évben már elérte a 165,38 q-t.6°6 Ez ideig az eredményeket a háború után kialakult agrárstruktúra keretében vizsgáltuk. A cukorrépa-termesztés mennyiségi és minőségi mutatói az 1945. évi katasztrofális mélyponthoz viszonyítva kétségkívül jelentősen fejlődtek. Ez a fejlődés azonban csak az adott struktúrán belül volt számottevő, mivel a szétapró361
