Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 1. Somogy levelestárából

vezni, és oda küldeni. Sümeghen September 12 kén 1844. Kisfaludy Sándor.”

A majorgazda családjáról gondoskodó költő, maga is már halála felé közeledett. Egy hónap múlva — az októberi sümegi ősz — már halottként búcsúztatta a Kesergő szerelem költőjét. A végrendelethez esküdteket kérő levélre, talán a költő utolsó levelének felzetére ismeretlen kéz rávezette a költő halálának az időpontját. A 72 esztendős költő 1844. okt. 29-én, este 11 órakor halt meg. A sümegi plébánia halotti anyakönyve is ígjTtudja, nem pedig úgy mint lexikonjaink és irodalomtörténeteink, amelyek október 28-át tüntették fel halála időpontjául.

Jelenkor VIII. évf. 1. sz. (1965.)

c) Herman Ottó ismeretlen levelei

öt eddigelé ismeretlen Herman Ottó levelet találtunk nemrégiben a mernyei piarista uradalom levéltárának rendezése közben a Kaposvári Állami Levéltárban. A leveleket Bertalan Alajoshoz, az uradalom 1888— 1900 közötti jószágkormányzójának írta a jeles néprajztudós.

A levelek jelentős dokumentumai antiklerikális (saját szavaival: „pogány”) gondolkodásának — egyben fáradhatatlan múzeumszervező munkásságának is hű bizonyítékai —, amelyek a magyar folklorisztika egyik fellegvárára: Somogyra is jelentős etnográfiai adatokat tartalmaznak, rámutatva azokra a néprajzi gyűjtésekre, amelyeket Herman Ottó végzett a megyében a jelentős egyházi nagybirtok vezetőjének a támogatásával. E gyűjtés méltán egészítette ki az 1872-ben alapított Néprajzi Múzeum anyagát, amelynek az összegyűjtésében — rajta kívül — nem kisebb elődök szereztek maguknak halhatatlan érdemeket, mint Xantus János, Reguly Antal és Jankó János. Herman Ottó még a milleneumi ünnepségek propagati v erejét is e gyűjtőmunka szolgálatába állította.

A levelek nemcsak a néprajzi gyűjtőmunka korabeli fogyatékosságát tükrözik, hanem Somogy megye néprajzi tárgyakban való gazdagságára is rámutattak. S amikor e táj pusztuló néprajzi eszközeinek és tárgyainak az összegyűjtésén fáradozott — párhuzamban — Vikár Béla is e megyében gyűjtögette fonográf hengereire a táji népköltés remekműveit.

A halászat és a pásztorélet, az ősi foglalkozások, a magyar pókfauna és a madárvilág kiváló ismerője — Kossuth pártisága és „pogány” volta ellenére — jó baráti viszonyban volt a mernyei uradalom jószágkormányzójával, akit „kedves papomnak”, s „szeretett pajtásomnak” titulált levelében „pogány” létére, akinek tudományszerető és szervező „jóindulata és készsége” nélkül — mint írta — nem boldogulhatott volna.

Vegyük sorba a leveleket. íme az első:

„Kedves, jó papom! A felekezet nélküli magyarok istene szentsége» nevében s az ezredéves kiállítás pásztoréleti csoportja érdekében vegye a következő parancsolatokat:

1. Tegye tűvé egész környékét és szerezzen egy használatban álló, vagy volt, eredeti somogyi kanászbaltát.

108