Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

kiállításról. Egyhangúan azt írták, hogy megfiatalodtam. Ekkor már 74-ik életévemet jártam.

A sajtó kedvező bírálata és a kiállítás sikere fokozta művészi törekvéseimet és nagyobb alkotásokba fogtam. De a bekövetkezett események, amelyek a második világháború nyomában jártak, nagyon súlyos, tragikus megpróbáltatásoknak tettek ki engem is. Ezután már nem írhatok csak az élet napos oldaláról, az árnyékokról sem feledkezhetem meg, mert életrajzom nem lenne hűséges.

Mint említettem, 1947-ben elkezdtem életrajzom megírását, de csakhamar abbahagytam, mert tépelődni kezdtem, hogy nem tartják-e önhittségnek vagy szerénytelenségnek, ha ma valaki önéletrajzot ír, amikor egy emberi élet annyira jelentéktelenné vált. Ugyanis éppen ezt a két emberi tulajdonságot: az önhittséget és szerénytelenséget, mindig a leggyűlöltebbek közé soroltam.

Hogy most 1949-ben mégis hozzáfogok élményeim megírásához, teszem részben azért, mert jól fog esni emlékezetembe visszaidézni az elmúlt szép éveket, egyben magamnak számot fogok adni, hogy egy hosszú életen át mit végeztem. Talán számíthatok arra is, hogy élményeim elég tanulságosak lesznek másokra nézve is.

Bevezetésül meg kell mondanom, hogy nem fogok tudni mindent pontos dátum szerint feljegyezni, mert napló jegyzeteim, fontos irataim a második világháború alkalmával elpusztultak. Különösen sajnálok egy nagy levélköteget, melyben világhírű francia művészek: mint Rodin, Dagnan Bouveret, Albert Besnard, Leon Lhermitte stb. levelei szerepeltek, de nagy kollégáim: Rippl-Rónai, Vaszary János, Iványi Grünwald Béla stb. és többen a magyar közélet személyiségei közül, mint például Giess- wein Sándor, Jászi Oszkár nagyszámú levelei foglaltattak. Ezen levelek fotókópiáinak leközlése bizonyára nagyban emelte volna feljegyzéseim érdekességét.

így tehát teljesen a memóriámra vagyok utalva, amely alaposan megromlott már, hisz ma 80 éves vagyok.

2.

Somogy megyében, egy kis református községben, Orciban, néhány kilométerrel keletre Kaposvártól, születtem 1869. október 2-án, mint szüleim 4 gyermeke közül az első. Atyám itt gazdálkodott akkor, bérelvén az egykori Orczi család birtokát. Mezőgazdasággal atyám már serdülő korában gyakorlatilag foglalkozott, mert nagyapámnak Kaposvártól nyugatra volt egy kis birtoka, melynek Ebédvesztő volt a neve. Atyám azonban iskoláinak elvégzése után külföldre vágyott, mert szabad gondolkodású lévén, sehogysem tudta magát a Habsburg elnyomatásba beleélni. Sikerült apjánál kieszközölnie, hogy külföldre mehessen, aki ezt azzal is elősegítette, hogy fiát a katonai szolgálat alól megváltotta, ami akkor 3000 forintba került. Megszerezvén útlevelét, atyám Triesztbe vette útját, ahol értesült a magyar légió megalakulásáról. A kossuthi eszméktől lelkesítve elhatározta, hogy belép a magyar légióba. Ezt azonban egyenlőre szülei előtt titok8