Dr. Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán - Somogyi Almanach 16-17. (Kaposvár, 1972)
II. Változások az őrvonalban 1848 júliusának második felében és augusztusában
végett úgy intézkedett, hogy a már szolgálatot teljesítő nemzetőri őrnagyok, ha átlépnek az önkéntes seregbe, rangjukat és állásukat megtarthatják ugyan, de a velük egyenlő fokozatú főparancsnok rendelkezései alá kerülnek. 118 Az augusztus 13-i rendeletet Batthyány augusztus 27-én újabbal egészítette ki. Ebben arra utasította a megyéket, hogy az önkénteseket a dunáninneni kerületből Vácra, a dunántúliból Pápára, a tiszáninneniből Szolnokra, a tiszántúliból pedig Aradra szállítsák. Az önkéntesek parancsnokainak, mégpedig a dunáninneni kerületben Ivánka Imrének, a dunántúliban Kosztolányi Móricnak, a tiszáninneniben Görgey Artúrnak, a tiszántúliban Máriássy Jánosnak szeptember 3-áÍg kellett elfoglalniok állomáshelyüket. A törvényhatóságok feladatává tette a miniszterelnök, hogy a parancsnokokat értesítsék, hogy mekkora számban és milyen fegyverzettel ellátva érkeznek önkénteseik a megjelölt helyekre. 119 Zala megyéből nem küldtek önkénteseket Pápára. A bizottmány tudhatta, hogy az önkéntesek saját megyéjükből kimozdítva nem látnák értelmét a további szolgálatnak, főleg akkor, amikor az ellenségtől közvetlenül fenyegetett lakhelyüket kellett volna elhagyniok. 120 Somogy megyéből sem küldtek önkénteseket Pápára. A megyében az is nehézséggel járt, hogy a Drávához kellett menni őrszolgálatra, ezért joggal gondolt arra Zichy őrnagy, hogy önkénteseknek Pápára való távozása után senki sem fog jelentkezni a lakosok közül Dráva menti szolgálatra, vagy ha erőszakkal állítanának össze egy-egy csapatot, annak inkább kára lenne, mint haszna. Ezért azt javasolta Csányinak, hogy Somogy megyéből ne rendeljenek önkénteseket Pápára, hanem maradhassanak azok a megyében, hogy a Drávának somogyi szakaszán is legyen őrsereg. 121 A fiókbizottmány is megtárgyalta az önkéntes sereg kiállításával kapcsolatos kérdéseket. Először arra számított, hogy az önkéntcsekkel hamarabb felválthatják azokat a megyei nemzetőröket, akik éppen szolgálatot teljesítettek a Dráva mentén, ezért sajnálattal vette tudomásul, hogy az önkénteseket Pápára kell szállítani. A nehézségeket más körülmény is növelte. Ugyanis noha a miniszteri rendelet az önkéntesek napidíját 8 krajcárban állapította meg, a megyei bizottmány 12 krajcárt ígért számukra, a minisztérium viszont úgy rendelkezett, hogy a megyei pótdíjakat az önkénteseknek szolgálatuk befejeztével fizessék csak ki. Mindez nem hatott lelkesítőén a népre. Ezért a fiókbizottmány elnöke kénytelen volt azt javasolni a megyei állandó bizottmánynak, hogy azokban a helységekben, amelyekben sehogyan sem sikerül önkénteseket kiállítani, sorshúzás útján állítsanak ki csapatokat, 122 vagy az éppen szolgálatot teljesítő nemzetőröket bírják rá a jelentkezésre. 123 Csányi szeptember 20-án ismét kérte a megyét, hogy önkénteseit vagy nemzetőreit, bárhogyan nevezi is őket, küldje az akkor már Székesfehérvár körül gyülekező táborba, 124 mert - amint írta - pár nap múlva csatára kerül a sor, és az az összecsapás az országra nézve életet vagy halált jelent. 120 Másnap ismét sürgette a jól begyakorolt nemzetőröknek a gyülekezőhelyre való indítását. 120 Időközben már folyamatban volt az önkéntes sereg szervezése. Szeptember 21-ig a babócsai, a szigeti és a kaposi járás nemzetőreiből 390 önkéntest írtak össze, és Tallián Károly őrnagy parancsnoksága alá helyezve Székesfehérvárra küldtek. A csapat, amelynek a létszáma még harmad része sem volt a tervezett 1200-nak, szeptember 24-én érkezett oda meg, de 29-én a pákozdi csatában nem vett részt. Lehetséges, hogy azért nem, mert nagyon hiányos volt a felszerelése. 1200
