Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
amikor egyszer már az összes volt alispánok képének megfestését elhatározták? A megyegyűlés is megszavazta már. Hát akkor? Eh, az alispán jobban tudja... Alak figyelemmel kísérték a tárgysorozat e pontját, csodálkozva állapították meg, hogy Tallián Andor volt alispán arcképének megfestése nem szerepelt a megyegyűlés tárgysorozati pontjai között. Volt azonban a törvényhatósági bizottság, röviden: megyegyűlés tagjai között egy ember, dr. Berger Soma kaposvári ügyvéd, bankigazgató, aki egyenesen megkérdezte:- Miután a volt alispán arcképének megfestését már kétszeresen elhatároztuk, kérdezem az alispán urat, miért kell harmadszor is megszavaznunk? Stephaich Pál kész volt a válasszal:- Tallián Andor volt alispán arcképének megfestése tévedésből kimaradt az eredeti határozatból, ezért kellett most ismét felvenni. Erre a megyegyűlés megnyugodva harmadszor is megszavazta az arcképfestést. Meg is nyugodott. Ha az alispán mondja... Ezután történt a csoda. A kisgyűlés következő havi tárgysorozatán a szereplő pontok egyike így szólt: „Tallián Andor volt alispán arcképének megfestése.” Dr. Berger Samu ekkor már nem szólalt fel. Csak mosolygott. De a következő kisgyűlés tárgysorozatát már élénk kíváncsisággal futotta át. Tallián Andor arcképének megfestése, mint tárgysorozati pont benne volt. Sőt a következő gyűlés tárgysorozati pontjai között is. Az utána következőben is. Meg sorában minden további gyűlés tárgy- sorozatában is. A megyegyűlés pedig minden esetben hozzá meg is szavazta az arckép megfestését és - minden maradt a régiben. Mikor az ominózus arcképfestési pont elérte első jubileumát, a tizedik szavazást, Berger Samu ismét felkereste az alispánt.- Itt valami lappang, alispán úr. Megmondaná nekem, de őszintén, mi bűzlik Dániában? Stephaich Pálnak mindenekelőtt egy gyöngéje volt: a megyegyűlés és a kisgyűlés tagjainak szavazata. Leültette hát Bergert.-Tudja, vezérigazgató úr, magával szemben mindig őszinte voltam. Most is az vagyok.- Őszinte legyek? El is várom, felelte Berger.- Amikor a tisztviselőtelepen megindult a parcellázás, Tallián Andor az elsők között sietett telket jegyeztetni. Aktív alispán korában. Összeférhetetlenség!... Ehhez mit szól, vezérigazgató úr? Énnekem, mint a megye első tisztviselőjének, kötelességem a közéleti tisztaság felett őrködni.- De hiszen joga volt hozzá, alispán úr. Csak nem emiatt maradt ki Tallián Andor arcképe a csarnokból?- Ahhoz is joga volt, hogy a vármegye pénzén építtette fel a házát? - replikázott az alispán.- Ezt nem mondhatja komolyan az alispán úr? Pontosan ez az ember a puritánság élő szobra.- A lónak is négy lába van, mégis megbotlik, hehe. Ha én mondom, nekem elhiheti. Nem beszélek bele a világba.- Állításáról meg kell engem győznie, alispán úr. És ha igaz, indíttasson fegyelmit!- Nem akarok odáig menni. Berger Samu felkelt, hogy induljon. Úgy érezte, hogy világ készül összeomlani benne. Stephaich Pál azonban mosolyogva visszanyomta a fotelbe.- No, jó! Nem mondtam semmit! De valamit még hallgasson meg. A proletárdiktatúra alatt Tallián Andor a helyén maradt! Ehhez szóljon, ha tud! Kiszolgálta a vörös bandát! Latinca Sándort! Ezt az Aradról szalasztott oláht. Meg Levin Samut, ezt a másikat. - Itt hízelgő mosolyra nyílt Stepheich Pál ajka, karja pedig vállveregetésre simult. - Nem azért mondom, de. A vármegye ezt nem tűrheti, hogy ilyen ember arcképe bekerüljön az alispánok arcképcsarnokába... Még ennek az arcképe... Elég nyíltan beszéltem?- És mit tesz alispán úr az arckép helyébe? - kérdezte a választ megkerülve Berger Samu. Az alispán együttérzést olvasott ki a kérdésből. Hangos hahotája megrázta kissé hajlott vállát.- A megyegyűlés határozatát!- És meddig húz ujjat a kisgyűléssel, a megyegyűléssel?- Amíg én alispán leszek!... Pedig nagyon sokáig akarok lenni!... Az alispáni tabló ma a Kaposvári Állami Levéltárban van elraktározva. Tallián Andor és Stephaich Pál meg a temetőben. De sírhalom 144
