Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
megbízatás mögött valóban mennyi volt az elkövetett múlt megbánása és mennyi volt az a tény, hogy Kovács Józsi Jenő ajánlata volt anyagilag messze a legkedvezőbb, ezt ma már kiderítem aligha lehet. Mindenesetre tény, hogy a kb. 100 alispáni portré megfestésére Kovács Józsi Jenő kapott megbízást. Aztán amikor a festőművész a megbízást elnyerte, felkereste az alispánt, s hogy megköszönte a döntést, így szólt:- Méltóságos uram, megkaphatom most a volt alispánok képeit, hogy megfesthessem portréikat? Az alispán ekkor felmutatott mintegy 50 képet.- Tessék.- És a többi? - kérdezte a művész. Stephaich Pál hahotába kezdett, majd megveregette a festőművész vállát.- Ennyi van... A többit a maga fantáziájára bízom. A lényeg az, hogy valamennyien díszmagyarban legyenek, szakállas, bajuszos arcokat fessen. A nevüket majd én rézlemezre vésetem.- De, méltóságos uram...- A guba? Ugye?... Amilyen tempóban készülnek a képek, úgy írom alá a pénz kiutalását. Hát munkára fel. - és kezet rázott leereszkedő mosollyal s a művészt elkísérte az ajtóig. Készült, készülgetett az alispáni arcképcsarnok, de hogy alkotója mit gondolhatott munka közben, arra csak következtetni lehet abból, hogy amint csak tehette, menekült ld az erdőbe, noha a művészélet a mindennapi megélhetés gondjaival kopogtatott ajtaján. Ebből az időből származott híres képe: „Cinka Panna” birtokomban van a kép, és nincsen nap, hogy el ne merengenék somogyi erdei hangulatán, a somogyi tájba illő kurucok nézésén, a kuruc tábortűz alkonyi varázsán, amely képbe lelkét öntötte bele, a somogyi erdő szerelmét árasztotta szét, búsongós kurucok fájdalmát ihlette vászonra örökre a nagy művész. A honfiúi fájdalom ilyen avatott átérzése könnyeket csal szemembe és együtt búslakodom a lehorgasztott fejű kurucokkal és merítek újult erőt Cinka Panna hegedűjéből - Kovács Józsi Jenővel. Eléggé elkalandoztam Tallián Andor arcképétől. Illő volna hát oda visszakanyarodni és írni Bandi bácsi, az alispán portréjáról, ami bizony - soha sem készült el. Hát ez hogyan történhetett? Hogyan is történhetett meg? Hiszen a megyegyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a vármegye összes volt alispánjának - évszázadokra visszamenőleg - megfesteti arcképét és azokat - beszédes örök múzeumként - a vármegyei kisgyűlési terem széles hosszú falán helyezteti el. A vármegyei törvényhatósági bizottság - a legfelsőbb szerv - hozzájárulását adta, hogy az alispánok ilyetén megvalósuló arcképcsarnokát Kovács Józsi Jenő kaposvári festőművésszel festeti meg. És a somogyi erdők szerelmese különös érzéssel fogott hozzá a portrék megfestéséhez, amint már vázoltam is. Lassan el is fogyott az ötven arckép, amit az alispán a vármegye alispánt adott családjaitól gyűjtött össze. Ekkor gondoskodni kellett a még hiányzó képek beszerzéséről. Stephaich Pál elkövetett mindent ezek összegyűjtésére, de - nem ment. Megyeszerte végzett szorgoskodás mindössze öt új képet produkált. Ám lassan elfogyott ez is, s úgy nézett ki, hogy az akció megfeneklik. Ekkor történt, hogy Kovács Józsi Jenő egy szép őszi napon bekopogtatott az alispánhoz, kezében egy fényképpel.- Sikerült megszereznem méltóságos uram elődjének, Tallián Andornak a fényképét és ha Méltóságod megfelelőnek tartaná, bátorkodom javasolni, hogy megfesthessem ezt is... Stephaich Pál egészen nyersen, szinte vad rántással kikapta a festő kezéből a fényképet. Meg sem nézte, úgy dobta íróasztalára.- Maga nekem ne adjon tanácsot, érti?! Inkább fesse meg a hiányzó alispáni képeket, tudja?! Ahogy már közöltem magával! Van még megfestetlen fénykép. De Tallián Andorét nem! Felvette az eldobott fényképet és hosszan, gunyoros mosollyal szemlélgette. - Minden alispán arcképét pingálja meg! De Tallián Andorét nem!. Ezt a kisgyűlés elé kell vinnem - tette hozzá mentegetőleg. Kovács Józsi Jenő nem is tudta, mit is gondoljon. Végül vállat vont és elballagott. Elvégre a pénzt rendesen megkapja... A következő havi kisgyűlésen az első pontok egyike így szólt: „Tallián Andor volt alispán arcképének megfestése.” A kisgyűlés értetlenül állt a talány előtt: mi a csodának kellett ezt az ügyet idehozni, 143
