Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Rezümé

REZÜMÉ Aradi Csilla: Adalékok a Várdai család XlíI-XVL századi birtoklás történetéhez. A Somogy megyei Várdai család a tatárjárás utáni időszak jelentéktelen kisnemesi állapotából lassan emelkedett ki egy olyan középnemesi státusba, ahonnan már tagjai országos tisztségeket tölthettek be. A család történetének első korszakában Várdán és környékén az ügyes politizáló Babai Bereck deák és fiai, Várdai Pál és Tamás a XV-XVT. század fordulóján kiterjesztették birtokaikat Nagybajom és Rinyabesenyő környékére is, és olyan magas méltóságokat töltöttek be, mint az esztergomi prímás, a korothnai és szenyéri várkapitány, országbírói ítélőmester. A török háborúk alatt azonban a család birtokai elpusztultak, tagjai pedig szétszóródtak. Borsa Iván: A somogyi konvent oklevelei az Országos Levéltárban (Forrásközlés) (Harmadik közlemény) 1331-1340. A szerző az előzőekben 1330-cal zárta le az oklevelek regesztáinak a közzétételét. Ezúttal az 1331-1340 között keletkezett oklevelek kivonatait ismerhetjük meg. A 99 közzétett oklevél kivonataiból megismerhetjük a konvent hatáskörét, működését, a nemesek birtokpereit, a birtokok zálogba adását, a határjeleket. A szerző ismerteti az oklevelek átírását, azok állapotát, a jelzeteket pontosan megjelöli. Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól. A török megszállás ellen tizenhét esztendőn át folyó küzdelemben a Szent Liga csapatai visszafoglalták Magyarországot. Nagy sikereket értek el a Balkánon. Az 1683-tól folyó hadjáratokban számos nagy győzelmet arattak a császári, a német fejedelemségek, svéd, dán, cseh, horvát, lengyel, magyar haderőből álló szövetséges seregek. A legnagyobb győzelmet 1697. szeptember 11-én a Tisza mellett Zentánál érték el. A győzelem kényszerítete rá az Oszmán Birodalmat, hogy békét kössön a szövetségesekkel. Egy egykorú dokumentum közreadásával emlékezik meg e tanulmány a felszabadulás háromszázadik évfordulójáról. Szíjártó M. István: Adalék Somogy megye 18. századi betelepülésének kérdéséhez. A Somogy megye által az 1744. évi nemesi felkelés alkalmával kiállított és a nem nemesi népességből származó 103 lovas és 81 gyalogos katona névsorát a megye népessége reprezentatív mintájának tekintve a cikk a vármegye 18. századi újratelepülését vizsgálja. Megállapítja, hogy a betelepülés jelentősége nagyobb lehetett a kérdést korábban vizsgáló Kováts Zoltán által feltételezettnél, s a vármegyébe betelepülők utódai Somogy 18. század végi népességének nagyobbik részét is kitehettek. A betelepülés forrásául mindenekelőtt Magyarország egyéb vidékei szolgáltak, elsősorban a Dunántúl, s ezen belül Zala és Vas megye játszott egyértelműen kiemelkedő szerepet. A cikk azt a feltételezést fogalmazza meg, hogy ezt a népességmozgást az oszmán hódítás elől történő és jelentős méreteket öltő menekülés természetes ellenmozgásának, az egykori menekültek utódai visszaáramlásának lehet tekinteni.