Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kiss Z. Géza: Iratok a Dráva-völgyi állatkereskedelem történetéhez
Mivel testi állapotomnak és egésségemnek gyengesége miatt a munkálkodásra nagyon erőtelen vagyok, ez előtt egynéhány esztendőkkel kereskedésre adtam magamat, sertés és szarvasmarhákkal hova tovább nagyobb nagyobb sommákba keveredtem ha egyszer kétszer veszteni találtam, ismét hellyre hoztam állapotomat, és a mint appródonként magamnak, úgy másoknak is használhattam kereskedésemmel, éppen az el múlt őszön és télen nagy szerencsétlenségbe és veszteségbe borultam, melly miatt ugyan a múlt őszön vett sertések árával Maisai horvátoknak (:kik nyolczan vág)' kilenczen vannak egy compániába:) 1800 forintokkal, Továrniki kereskedőnek 1629 forint és Miholczaiaknak 1600 forintokkal mind ez ideig adós maradtam. Akiket is, hogy jobb módjával ki elégíthessek, most a tavaszon 56 darab sovány teheneket öszve szedtem, azoknak hizlalásukra Nemes Somogy Vármegyében Boháson (Bolháson) Talián névű uraságtul egy pusztát meg árendáltam, melly dolgot az említett Creditoraimnak tudtokra adtam, ollyan hozzá adással, hogy mig ebben a nyárban a tehenek meg javulnak, és más módon is fordíthatok a sok veszteségnek pótolására, vagy is az ő ki elégittésekre valamit, legyenek addig békességes várakozással. De ők, kiváltképpen a Maisaiak, mig én még a télen a roszszul vett és meg bomlott árú sertésekkel tsak nem a franczia Graniczig menvén bajoskodtam, és miolta a tavaszon a tehenek öszve szedésében a pusztára állittások- ban foglalatoskodtam, több ízben meg fordulván a házamnál, hogy oda haza nem találtak boszonkodva nyughatatlankodtak és oda jővén utánnam Bohásra, az uraság és a tisztek előtt minden módon el vádoltak, hogy nékiek tudniillik annyival és annyival adós lévén elszöktem és rejtőztem előttök (:holott pedig mindeneknél, ő magoknál is tudva volt ott lételem, és minden dolgom, oda is testvér ötsémmel vezettette őket az atyány.) és illyen vádlásokkal arra erőltették az urakat, hogy mind magamat arestomba vetettek, mind pedig az 56 darab teheneket, úgy két lovaimat és kotsimat kezekre vévén a Maisaiak el hajtották, hogy a Batinán lakozó Tettes Feő Bíró Úrhoz vezessék hármójok között leendő fel osztás és el intézés végett. Én kértem őket arra, hogy tekintvén szerentsétlen esetemet, ne erőszakoskodjanak illy rendetlenül és egyszeriben velem, hanem adjanak időt és bizonyos terminusokat, a mellyre őket jobban ki elégíthessem. De ők éppen nem engedtek; azt is kértem, hogy legalább a magam urasága eleibe járuljanak velem, vagy pedig a Siklósi Feő Szolgabíró Úrhoz, mellyet ért ugyan a miholczai is, és a továrniki nevében a vaiszlói botos, a kire az bízta dolgát, vélem együtt protestáltak. De a Maisaiak éppen tsak abban átolkodtak meg, hogy Batinára mennyünk és marháimat oda hajtották. Kárt ugyan eleget tettek; mert a pusztának felét a marháktul meg tiltván hatszáz forint árú szénát kaszáltatthattam volna benne, a Flelység pedig le kaszálta volna azért, hogy a marhái azután oda jártak volna. De már most oda kellett hagynom úgy két borjúimat is, mellyek ott voltak a pusztán, le meczczették, és az uraknak darabonként el ajándékozták. Ezekhez még azt adván, hogy ugyan Szivatsi kereskedőnek tavali esztendőben vett marhák árával 800 forintokkal tartozom. A Tekéntetes Fő Bíró Ur eleibe terjesztvén ekképpen egész történetemet alázatosan esedezem egyszersmind, hogy ha jó hitelezőim semmi időt nem engedtek, hanem erőszakkal el vették minden jószágomat, méltóztasson őket oda utassíttani, hogy azzal elégedjenek. Sig. Vaiszlo die 2 Junii 1803Ifiú Kámán István vajszlói lakos. BML. PÁK. VU. Úriszéki ir. 6/1803. (Eredeti kérelem.) 151
