Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bősze Sándor: Két osztrák katona emlékei Jellačić 1848. őszi hadjáratáról (Naplórészletek)
szony és néhány gyerek aludt; találtam egy karosszéket és egy gyerekvizelettől szagos, mocsoktól fekete pokrócot, melyet a még feketébb padlóra dobtak, ráheveredtem és — a különféle szagok, a sok kis vérszomjas állat ellenére, úgy ahogy voltam, éhesen és fáradtan, pompásan aludtam néhány órát. Úgy látszik, hogy folyamatosan a rekvirálás lesz a feladatom. Ma - most délelőtt 11 óra van - a Mura hídhoz 300 öl kötelet kellett előteremtenem. Mi persze szegény emberek vagyunk és csak a legszükségesebbeket hozzuk magunkkal. Éppen arról értesülök, hogy tegnap este Beck őrnagy, az „Ernő főherceg” gyalogságtól, Teleki tábornoknak a bánhoz intézett sürgönyével ide érkezett. Ebben, az előbbi az utóbbitól olyan viselkedési parancsot kér, melyet pontosan követni akar. A parancsnok állítólag az egész magyar dandárt Marburgba helyezte át.30 Mi útrakelünk... Letenye, szeptember 15-, hajnali 5 órakor. A Murát is harc nélkül léptük át. Az egyik Andrássy grófnő szép kastélyában vagyunk, lovaink pompás istállóba kerültek. Tegnap éppen akkor, amikor a megérkezés után a bán a csapatokat vonultatta fel maga előtt, kapott egy sürgönyt a nádortól. Nem messze álltam tőle és láttam, mennyire összeráncolta a homlokát és hallottam, hogy - a táviratot bosszúsan összegyűrve - a következő szavakat morogta: „soha, de soha”. Később tudtam meg, hogy István főherceg a bánt a hadsereg visszavonására szólította fel, mivel Kossuth megbukott.31 Tegnap a fogadóban gróf Hompesch őrnaggyal kettesben vacsoráztam. Az őrnagy rendkívüli, igazi katonás jellem, ki ugyan a bánt nem régtől fogva ismeri,32 de tele van a nagy férfi iránti lelkesedéssel. Van két jó lova,32/a amelyek jómódról tanúskodnak. Úgy hallom, házasember, s ezért talán az előléptetés és a jó fizetés reménye hozhatta ide, és bár bizonyára egy szegény ördög, de azért mindenesetre nemes jellem. Éppen egy olyan futárral beszélgettem, aki üzenetet hozott: Teleki tábornoknak vérzik a szíve, de ellenünk kell harcolnia, úgy látszik a tábornok úr nem egy szilárd jellem. Az ellenséges hangulat szimptómái itt már mutatkoznak a lakosság körében. Az íróként ismert porosz Willisen tábornok,33 aki Csáktornya óta a főhadiszálláson volt, elhagyott bennünket. Honnan jött, hová megy, előttem ismeretlen. A lovakat felsorakoztatják. Irány Nagykanizsa. (Nagy)Kanizsa, főhadiszállás, szeptember 15A lovaglás erre olyan volt, mint egy homoktengeren keresztül, a hadseregünk mégis pompásan festett. Ez a sereg olyan látványt nyújt, amilyet semelyik más nem adhat. Az ember azt gondolhatná - miután a vezérünk a császár parancsa nélkül kezdett ehhez a hadjárathoz, s valószínű: kudarc esetében a jutalom nem aranylánc lenne -, hogy a siker hadseregünk fölénye, felszerelése, fegyvergyakorlottsága és megbízhatósága révén biztosított. Ebben az esetben nem erről van szó. A zászlóaljak teljesen gyakorlatlanok a fegyverforgatásban. A többiek nagyobbrészt olyan emberek, kik lovagias bánjuknak önként engedelmeskednek, a nagyobb tömeg ugyan hazája dicsőségére és uralkodója iránti hűségből jött, de mások - a nép, amelyik a török határon lakik, s a rablást és a harcikedvet a szomszédjától tanulta el, talán csak préda- és harcszomjúságból tart velünk. Fekete süvegek széles kapcsokkal, piros fezek,34 itt-ott egy turbán is a fejeken. Fekete, barna vagy fehér halina és bő vászon 139
