Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII—XX. századi történetekből (2. közlemény)
Érdekes, hogy a kőröshegyi pintérmester nem vihetett abban az időben kész terméket a szőlőhegyek alá, de tilos volt a szőlőhegyeken kívül lerakni vagy ott eladni áruját. Csak lakhelyén, saját műhelyében árulhatta termékeit. Megtiltották a mestereknek és a legényeiknek azt is, hogy Kőröshegyről vagy ahhoz tartozó helyekről, a szőlők alá, vagy máshová menjenek hordórendelőket csípni. Meg kellett várniuk a vevőket a faluban, illetve a műhelyben. Aki nem így tett, a mesterek ítélete alapján nyert büntetést. Másik mester munkáját csak abban az esetben folytathatta, ha az előbbi mesterrel megbeszélte, és azt a megrendelő az eddig végzett munkájáért kifizette. Különben egyes dolgokat minden ember ott vehetett ahol akart. A pintérözvegyek érdekében a pintércéh kimondta, hogy az özvegy annyi cselédet vagy legényt tarthat, amennyi neki tetszik, de mindegyikről gondoskodnia kellett. 203 Ha csak az 1719-től 1750-ig terjedő időszakokat szeretnénk összegezni, el kell mondanunk, hogy a kőröshegyi pintércéh Somogy megye területének mintegy egyharmadát hálózta be. 1719-ben még csak 14 pintérmester dolgozott a következő helységekben: Kőröshegyen, Igáiban kettő-kettő, Németegres, Hatvan, Hídvég, Látrány, Mernye, Szólád, Endréd, Koppány, Csepel, Szil helységekben egy-egy. A következő évben számuk 2 l-re emelkedett. Koppány kettő, Németegres, Látrány, Szil, Ürög, és Bedeg lakóhelyekkel. 1722-ben egy koppányi pintér lépett be a céhbe. 1724-ben két igali, három kőröshegyi és mernyei. 1738-ban három, 1741-ben négy, 1749-ben hat. 1750-ben két kőröshegyi pintérmesterrel növekszik a céhtagok száma. 1750-ben csak maga Városhídvég öt pintérrel dicskedhetett. A 18. század e három évtizedében a kőröshegyi pintércéhnek mintegy ötven mestere volt. Ha minden mesternek csak egy legénye és inasa volt, akkor létszámuk 150 fölött lehetett. A kőröshegyi pintércéhez tartozó falvak majdnem fele a balatoni vonzáskörzethez tartoztak. Ráadásul a céhlevél a Kőröshegyen megtelepedőknek kedvezményeket is biztosított. A kötcsei vegyes céh 1845-ben alakult. A 24 alapító tag közül három volt a kádár. A mesterségbeli megoszlás szerint 1845 és 1914 között 12 kádárt, illetve pintért találunk. Csak a kovácsok és asztalosok száma volt több, mint a pintéreké. 204 A céhek mellett (éppen úgy mint az egyház, a szerzetesrendek) a világi földeurak saját maguk is pintéreket alkalmaztak. A Hunyady uradalomban (Kéthelyen, Szilben, Szemesen) a 18. századvégén és a 19. század elején négy pintért alkalmaztak. 1829-ben már öt pintér állt alkalmazásban. Az uradalom konvenciós mesteremberként foglalkoztatta a kádárokat; akiknek évente háromszáz akót kitevő hordót kellett készíteniök. 20 ' 1 A Széchenyi család kőröshegyi birtokán szintén dolgozott pintér, annak ellenére, hogy a faluban virágzó pintércéh működött. 206 A kéthelyi pintérlakás (melyhez hasonló volt a szemesi és a kőröshegyi is) első része téglából készült, a többi része vályogból. Az egy vagy két szoba mellett egy kéményes konyha és egy kamra tartozott. A műhely az épületen belül volt. Az udvarban fészer állt falábakon zsúpfedéllel. Itt tárolták a hordókat. A fészer 12 öl hosszú és 3 öl széles volt. 2 " A szőlősgyöröki Jankovich uradalom pintére 1782-ben a következő javadalmazást kapta: 30 forint, egy hold föld, 3 pozsonyi mérő búzát, 15-15 pozsonyi mérő borsót és lencsét, 30 kg sót és 6 akó bort. 208
