Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Dobai András: Somogy igazgatástörténete az Októberi diploma és a Schmerling provizórium idején (1860. október-1865. szeptember)

hogy a köznép ,,a tekintélyesbeknek példáján indulva" szintén visszatér kötelessége teljesítéséhez.''

2 Az eredménytelen kísérletek hatására született meg 1861 tavaszán a helytartótanács 19

193. sz. rendelete, mely szerint az adó „kivetése és behajtása ö felsége elhatározásánál fogva közvetlenül a cs. kir. pénzügyigazgatásokra ruháztatott át, melyek azt . . . önállóan és szükség esetében katonai hatalom közbejöttével is eszközlendik"/

3 A rendeletet a megyék és városok általános fölháborodással fogadták. Tolna vármegye szerint ez „valóságos gúny és kihívás a fejedelmileg összehívott országgyűlés ellenében"/''' Arad megye „újabb bizonyságot lát arra nézve, hogy az alkotmányos élet újra folytatására felhívó múlt évi October 20-a óta sem szűnt meg az absolut uralom önkény rendszere"/'

5 Torontál megye szerint a rendelet háromszoros törvénysértést foglal magában: „Megsérti az országot sarkalatos jogaiban, mert csupán a törvényesen egybegyűlt országgyűlés határozhatja meg a fizetendő adó mennyiségét. Megsérti önkormányzati jogában a megyét, mert adóbeszedési jog és kötelesség egyedül a törvényhatóságot illeti. És megsért természeti jogában minden egyest, mert hajléka szentélyét erőszakos feldúlással fenyegeti.'"

10 A rendelet kibocsátásával egyidőben már megindult az a nagyszabású adószedő-hadjárat, amely májusban érte el tetőpontját. Májusban Somogyban is több katonai akcióra került sor. Kaposváron május 20-án jelent meg két századnyi katona öt tiszt vezetésével. 8-8 fős csoportokban megszállták a kijelölt házakat és olyan „írásbeli meghagyást" adtak át a gazdáknak, hogy a katonákat mindennel kötelesek ellátni, amíg a hátralevő adót be nem fizetik. Két napig tartózkodtak a városban, „s azután az erőszaknak ellent nem állhatván, az adó befizettetett". Pár nappal később ismét megjelentek, a városháza pénztárából elvitték a már korábban befizetett adót valamint az adókönyvet, és folytatták hadjáratukat a környékbeli községekben, Zimányban, Taszáran, Toponáron, Orciban és másutt, mindenütt „az amúgy is szűkölködő földnép szükséges mindennapi kenyerét emésztve". Somssich Lőrinc a központi járás főszolgabírája „a mívelt Európát méltó megvetésre ingerlő" esetnek minősítette az eljárást, a megyei bizottmány pedig a korábbinál keményebb szavakkal, határozottabban ítélte el a törvényszegést. A bizottmányi ülés jegyzőkönyve megállapítja, hogy „a zsarnok bécsi kormány eme irtó hadjáratát korántsem pénzszükséglctének fedezetéül veszi igénybe, hanem szuronyos solferioni hősei alkalmazásával egyenesen minket erőszakosan oda kényszeríteni akar, hogy ennyi lelketlen zsarolásokra feljajdulva forrongást és ellenszegülést idézhetvén elő, ccnstitutionális létünk paródiáját, e bizottmányt is felfüggeszthesse". A megye ragaszkodik a január 21-i feliratában foglaltakhoz és kijelenti, hogy a törvénytelen adó behajtásához semmiféle segédkezet nem nyújt.'" 2. A {

megyei tisztikar lemondása Végleg kiéleződött a helyzet a kormányzat és a törvényhatóságok között a megyék által számtalanszor sürgetett és végre április 2-ra egybehívott országgyűlés idején. Az 1848. 4. törvénycikkel ellentétben Pest helyett Budára össze-