Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)

ban résztvett az eszer felkelés leverésében is. Ekkor már a 2. lett ezred katonája volt.82 Szabó János (1889) Péterváron lépett be a Vörös Gárdába. Visszaemlé­kezésében írta: „A forradalom idején Péterváron a Néva-csatornán egy hétig tengeri hajón voltunk elhelyezve a Téli palota közelében. Mindennap ismertet­ték velünk a forradalmi helyzetet. Később közöttünk is megindult a hadseregbe való szervezés. Mi vonatra ültünk és Szibériába mentünk fegyveres szolgálatra. Én a szibériai Barnaulba, a tomszki kormányzóságba kerültem. Állandó szolgá­latban, készültségben voltunk. 1918 júniusában (7-én) megkezdődött ellenforra­dalmi felkelést kezdetben szétvertük, később mégis győzedelmeskedett. A fehérek többször indítottak támadást, bár jól tartottuk magunkat, mégis sokan elpusztul­tak közülünk.”83 Barnaulban az ellenforradalmár csehszlovák és orosz egységek Szabó internacionalista bajtársai közül a fogságba esettekből, több mint száz ma­gyart agyonlőttek. Itt halt hősi halált az 1873-ban született kaposfüredi lakos, volt 19. honvéd gyalogezredbeli Hegedűs Ferenc vöröskatona is.84 Barnaul fel- szabadulása után, 1920 nyarán a magyarokból álló őrzászlóaljat szerveztek. Ko­rábban az ellenforradalmi megszállás idején az ottani hadifogolytáborban ille­gális kommunista pártsejt tevékenykedett, akik a későbbi fegyveres partizán egy­ség gerincét alkották.85 Halász Jánost (1893) Jekatyerinburgban (Szverdlovszk) érte a szocialista forradalom. „Mikor a forradalom kitört, én megtudtam, hogy megalakult a Vö­rös Gárda - írta visszaemlékezésében -, és1 hogy nemcsak orosz, hanem bármely nemzetből való is beléphet. Én a legelső belépők között voltam és Ivan Ribolov - azaz Halász János - néven szerepeltem. Rögtön vittem a többi munkatársai­mat is. Bementünk a hadifogoly lágerbe és a foglyok között elkezdtem agitálni, hogy már megszűnt az ő nyomoruk is, és a mai naptól szabadok. Kitört a mun­kásforradalom, mehet mindenki amerre lát, de aki akar az jöjjön velem, lépjen be vörösgárdistának. Mi már fel voltunk szerelve fegyverekkel, szóval minden­nel, ami szükséges volt. Elmondtam nekik, hogy most az urak ellen fogunk har­colni, akik sokáig nyúztak bennünket, akik miatt ilyen nyomorú helyzetbe jutot­tunk és akikért oly sok vér folyt a harctéren. A beszédem után többen jöttek ve­lem. Őket is felszerelték. Én csak egy napig voltam velük, mert a parancsnok megkért, hogy menjek vele agitálni más fogolytáborokba. Elmentünk Szamará­ba, Buzulukba és Szaratovba. .. . Ezeket a gárdistákat Szamara városába össz­pontosították később.”86 Halász részt vett Szamara felszabadításában is. Később 1918 végén itt alakult meg az első szamarai nemzetközi lövészezred, melynek egyik századparancsnoka Halász János lett. Kovács József (1891) 1917 decemberében a tocki táborban magyar kom­munisták agitációja nyomán lépett be a Vörös Gárdába. „Ekkor a kozákok erő­sen szervezkedtek a bolsevikok ellen. Ahogy jöttek haza a frontról a vörösgár­disták, már az állomáson várták és lefegyvereztók őket” - emlékezett vissza 1968-ban Kovács József. Később részt vett a kinyeli ellenforradalmi felkelés fel­számolásában, majd a csehek ellen Szamaránál harcolt 1918-ban.87 Székely Sándor (1893) 1917 végén, december elején Krisztyanka Antipihá- ban, Szibériában lépett be a Vörös Gárdába. Később a 24. szimbirszki Vörös Vas-Hadosztályban harcolt - egy esztendeig - 1918 decemberéig, amikor haza­indult Magyarországra. Részt vett Szamara, Kazány, Sadrinszk és Buzuluk elfog­lalásában. Parancsnokai között oroszok, németek és magyarok is voltak.88 Az el­545

Next

/
Oldalképek
Tartalom