Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)

A szülők közel egy évtizede már elikö'töztek Aradról és Pécskán laktak. Apja az ottani fűrésztelep megbecsült gépésze, aki saját kertes házában lakott és gazdálkodott. Az unoka dr. Latinca Róbert visszaemlékezése szerint „. . . a nagyapa intézett mindent, ügyes gépész, megbecsült ember volt Pécskán. Nem voltak gazdagok, sem jómódúak, de nem tartoztak a szegény réteghez sem. A család megélhetése biztosítva volt. A ház végében, a kamrán túl volt az istálló, abban tehén, az ólban 2-3 disznó, az udvaron baromfi, hátul a kertben szőlő, zöldség, néhány gyümölcsfa és kaptárak, mivel méhészkedett is a nagyapa. A ház szerény volt, de jól karbantartott, cseréptetős, több és jobb az átlag paraszti házaknál. Két szoba, középen a konyha és minden helység szépen berendezve . . . Apám legtehetségesebb testvére, Elza nagynéném volt. Festőművésznek Münchenben tanult és később Bukarestben több kiállításon jelentős sikereket ért el.”

Pécska ekkortájt két részből, a magyar és a román Pécs kából állt és csupán egy utca választotta el a két városrészt. A járási székhellyé vált Magyar- pécskán a járásbíróság, a szolgabírói hivatal, míg a rác vagy román Pécskán a vasúti állomás, a posta ás a távírda volt. A két településen csak nyelvi és a vallási különbségek voltak. Lakói kitűnő földművelők és többségükben a kor átlagszintje felett éltek. Magyarpécskán 1900-ban 8284 fő (ebből magyar 7945), míg a rác vagy román Pécskán 9571 fő, többségében román, szlovák és szerb lázi Latinca család Pécskán (1916?)

(Középen Latinca Györgyné, balra L. Elza, jobbra Latinca Sándorné Manz Erzsébet. Állnak:

L. Lukrécia és L. Sándor)

348