Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)
A nemzetiségi összetartozás hosszú ideig mindenkinél, így Latincáék életében is a nemzetiségen belüli osztálykülönbséget elhomályosította és másodrendűvé tette. A görögkeleti szerb és román templomok így váltak közösségi centrumokká, a papok pedig a nemzeti öntudat és propaganda terjesztőivé. Mivel a nemzetiségiek saját anyanyelvükön kívül alig-alig tudtak más nyelven, így a többi nemzetiséggel való kapcsolattartásra csak a legfontosabb szavakat tanulták meg és használták. 1880-ban az aradi lakosság írni-olvasni tudása anyanyelv szerint a következő volt, ami egyben a dualista korszak szégyenletes iskolapolitikáját, ebből fakadóan a nemzetiségiek szellemi elmaradottságát is mutatta:9 íHo-ban Aradon írni-olvasni tudott anyanyelv szerint: magyar: férfi 6 195, nő 5 018, ossz. II 2I3, az ossz. 19896-nak: 56,35% német: férfi i 816, nő I 694, ossz. 3 510, az ossz. 5 448-nak: 64,42% román: férfi 824, nő 293, ossz. i 117, az ossz. 6439-nek: 17,34% szerb-horvát: férfi 3 5 2, nő 194, ossz. 546, az ossz. I 690-nek: 32,30% szlovák: férfi 110, nő 41, ossz. MC az ossz. 433-nak: 34,87% egyéb: férfi MT, nő 95, ossz. 242, az ossz. I 632-nek: 14,82% rutén: férfi I i nő I, ossz. 2, az ossz. 18-nak: 11,11% ossz.: férfi 9 445, nő 7 336 a kettő összesen: 16 781 így Arad: 35 556 lakosságából összesen 47,19%, azaz a lakosságnak több mint a fele írástudatlan volt. A korabeli népszámlálási statisztika szerint az aradi férfi lakosságból 16 989 írni-olvasni tudott, ez 55,59%, míg a 18 567 nő közül 39,51%. Csak olvasni tudott 130 férfi és 449 nő. Teljesen analfabéta Aradon 7414 férfi, a férfiak 43,64%-a, míg a 10782 nő, az összes nők 58,07%-a volt. A következő évtizedekben - Liatinca gyermekkorában - az analfabétizmus felszámolása terén elsősorban az iskolák létszámnövekedése miatt jelentős javulás történt. Latinca Sándor 1892-93-ban kezdte meg az elemi iskolai tanulmányait. Ekkor a városban 28 népiskola működött, melyből 26 elemi és 2 pedig polgári iskola volt. Az állami és községi elemi ebből csupán 14 volt, a többin osztoztak a görögkeletiek (9), az evangélikusok (7) és a zsidók (2). Ha a tanítási nyelvét vizsgáljuk az elemi iskoláknak, akkor tizenkilencben csak magyarul, hatban románul és magyarul, míg háromban horvát-szerb és magyarnyelvű tanítás folyt.10 Az iskolákban összesen száz tanító tanított, akik közül mindannyian képesek voltaik magyar nyelven oktatni. A népiskolai tankötelesek közül magyar anyanyelvű volt 73,79%, míg a lakosságból csupán 61,6% volt magyar anyanyelvű. Feltehető, hogy a nemzetiségi gyerekeket a korabeli helyzetet ismerve, sem a szülők sem pedig a hatóságok iskolába nem kényszerítették. így a magyar kultúr- hegemónia, ha araszolva is, de biztosan haladt az erdélyi városban előre. Az iskolába járók százalékos aránya is mutatja ezt 1893-ban, mivel több mint 3%- kal volt ez magasabb a magyar tanköteleseknél (75,25%).11 így azután nem csodálkozhatunk azon, ha az aradi nemzetiségi lakosság soraiban nemcsak az írástudatlanság, hanem a magyar nyelv ismerete is igen alacsony szinten állott. Az összes nemzetiségiek 61,0%-a ismerte a magyar nyelvet, azaz beszélte azt. Az aradi németek közül 72,4%, a románok közül 53, 7%, a 346
