Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)
A korabeli népszámlálás szerint következő volt a város anyanyelvi megoszlása:0 1880 % 1890 % I9OO % magyar 19 896 5 5,9 25 901 61,6 38 929 69,1 német 5 448 15,3 5 626 13,3 5 643 10,0 román 6439 18,1 7 873 18,7 9 556 16,9 szerb-horvát i 690 4,7 i 729 4,i i 464 2,6 szlovák 433 0,1 358 0,8 294 0,5 egyéb i 632 4,5 561 i,3 358 0,6 rutén 18 0,0 4 0,0 l6 0,0 összesen: 3 5 5 56 42 O52 56 260 ebből nem magyar 15 660 44,0 16151 38,4 *7 331 30,8 ebből magyarul : 7 098 45,3 9 189 c\ 00 7 069 40,7 A statisztikai táblázatból megállapítható, hogy a magyar anyanyelvű lakosság növekedésével, az ugyancsak növekvő nemzetiségiek, elsősorban a román anyanyelvű lakosság jelentős része nem beszélte a magyar nyelvet. Különösen áll ez 1890 után Aradra, az iparosítás újabb fellendülése idején. 1890-ben a nem magyar anyanyelvűek 56,8%-a, tíz év múlva csak 40,7%-a, míg 1910-ben már magyarul tudott a más anyanyelvűek 72,8%-a.7 A család, a nagyszülők, a rokonság a Latinca gyerekeket ezernyi szállal fűzte a nemzetiségi hagyományokhoz, a haladó közös - vagy éppen ellenséges -, a magyarság és a szerb-román, a katolikus és a görögkeleti vallási történelmi ellentétek megismeréséhez. Arad a kultúra, a műveltség, és a vallási türelem városa volt. Ritkán adódtak felekezeti sérelmek, és megalázások. Magyarország szinte minden vallása megtalálható volt itt, és ekkor a vallás nagyjából nemzetiségi meghatározó is volt.8 A város vallási megoszlása 1880-1900 között a következő volt: 1880 % 1890 % 1900 % római kát. 18126 50,97 21 799 51,84 29,313 52,10 református 3 048 8,57 3 909 9,80 6 150 10,93 görögkeleti 8 373 23,54 9 251 22,00 II 596 20,06 görög katolikus 607 1,70 I O3O 2,45 1245 2,21 evangélikus 945 2,65 I 221 2,9 0 1771 3,i4 izraelita 4415 12,41 4795 11,40 6 086 10,81 unitárius 13 0,03 20 0,05 31 0,05 egyéb 29 0,08 27 0,06 68 0,12 összesen: 3 5 5 56 42 O52 56 260 A görögkeleti vallás teljesen megoszlott a román és a szerb lakosság között. A templomi éneklést mindkét nemzetiségnél anyanyelven gyakorolták. Gazdag és szegény együtt énekelt, az osztálykülönbséget csupán a templomi ülésrend jelezte, 345
