Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)
emelkedő asszimilálódó nemzedékre jellemzően, Latinca György is magyarnak vallotta magát, bár életében jobban és többet beszélhetett szerbül és románul. Feleségével, Katarina Jovanovval, aki egy aradi szerb-bolgár mesterember leánya volt, 1880-ban kötött házasságot. Tizenkét gyerekük született, akik közül hét nem érte meg a felnőttkort. Katarina - Katalin asszony a legfontosabb magyar szavak mellett családjában román és szerb nyelven beszélt.3 1986 áprilisában dr. Latinca Róbert így emlékezett vissza naigyszüleire és apja testvéreire: „Apámnak két leány és két fiú testvére maradt életben: Elza, Lukrécia, Virgil és Romulus. A családban mindig erősen tartotta magát apai részről a dalmát-latin származás. Persze köztudott volt nagyanyám szerb-bolgár származása is. Az akkori szokásoknak megfelelően a lányokat a g. keleti plébánián a hittanórák keretében tanították meg írni és olvasni. Nagyanyámnak nemcsak egyik unokatestvére, hanem az egyik nagybátyja Is pópa volt. Magyarul is beszélt, de a mondatokat erősen keverte szerb és román szavakkal. Nagyapa és apám testvérei jól beszéltek magyarul. Nagyapát gyorsan megszerettem, de nagyanyámmal már nehezebben boldogultam, kénytelen voltam megtanulni románul a szomszéd gyerekektől és akkor már egy kicsit jobban megértettük egymást”. A Latinca család Aradon sokáig a belvárosi Lipót utcában magyarok és németek szomszédságában lakott. Itt a gyerekeknek adva volt a közvetlen nyelv- tanulás és a más nemzetiségűekkel való barátkozás. Latincáról egyrészt a kortársai, másrészt életrajzi adatai bizonyítják, hogy tökéletes biztonsággal és nyelvhelyességgel bírta a szerb és a román nyelvet. Valamivel gyengébben, de jól beszélt később felnőttkorában németül. Mindezt szülővárosának Aradnak köszönhette, amely az akkori Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő modern városa volt. Arad Temesvár után Dél-Erdély ipari centruma, jelentős munkásmozgalmi hagyományokkal is rendelkezett. 1868- ban egy önsegélyező munkásegyletéről is tudunk. 1870 júliusában az Általános Munkásegylettel a marxista osztályharcos helyi mozgalom alapjait is megvetették benne. A városban 1891-től szociáldemokrata szervezet tevékenykedett, melynek vezetői s egyes tagjai a Latinca-család előtt is ismertek lehettek. Az apáról, Latinca Györgyről nem tudjuk, hogy Aradon tagja lett volna a magyar vagy a román szociáldemokrata szervezetnek/1 A fiatal Latinca Sándor 1891-től aradi tartózkodásáig egy évtizedig minden május elsején tanúja lehetett a munkások felvonulásának, tüntetésének. Tanúja volt egyrészt a korabeli aránylag toleráns nemzetiségi és vallási politikának. De miközben a város lélekszámának növekedése tízévenként 18- 20%-ot is elért, a magyarság száma 1880 és 1900 között a növekvő 84,9%-ot, hasonlóan a románok 33,3%-ot, míg a többi nemzetiség csökkenő százalékot mutatott. A szlovákok: -42,4°/o-kal, szerbek: -18,4%-kal, a németek pedig: -8,3%- kal fogytak. A város lakossága 1880-ban 35 556, 1890-ben 42052, 1900-ban a katonasággal együtt pedig 56 260 fő volt,5 344
