Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században
József és még számos tankönyvíró nevét és tevékenységét, akkor a magyar művelődéstörténelem - főképp a reformkori iskolakultúra történetének - biztatóan szép és példamutató korszakát idézhetjük fel általuk a magunk számára. A tankönyvek első szerzői a felsőoktatásban dolgozó tanárok közül kerültek ki, mint ahogy az első modern tárgyak oktatói is - akár matematikára, geometriára, földrajzra vagy csillagászatra stb. gondolunk - előbb a felsőoktatásban tevékenykedtek, innen törtek maguknak utat mind a tantárgyak, mind a tankönyvek, a középiskolák, majd a partikulák és a népiskolák felé. így volt ez Patakon, Debrecenben és Pápán, de a gyulafehérvári kollégiumban is. vagy éppen a debreceni főiskola partikuláris függőségétől önállósult pápai kollégiumra s benne Láczai Szabó Józsefre és Márton Istvánra gondolunk. Különösképp így volt ez a pataki kollégiumban - a tankönyvírás hagyományos fellegvárában - az 1837-es tanterv új tankönyvek írására ösztönző hatásaként.'' 1 ^ Ezek az adatok egyértelműen húzták alá a reformkori népiskolák egyre nagyobb igényét az olvasókönyvekre és más tankönyvek hasznosságára, különösképp a protestáns népiskolák fenntartó testületeinek - két-három évenként - újabb és újabb kiadásokra sort kerítő tevékenységére. E tankönyvek azonban már nyomtatott kiadványok, nyomdai termékek voltak, amelyeknek nagyrésze Debrecenben, Sárospatakon, Nagyenyeden, Kolozsváron, Pápán és Komáromban, a luteránusoké pedig Brassóban, Kecskeméten és Sopronban jelent meg. E kis formátumú, zsebbevaló kiadványok, noha igénytelen nyomdai termékek voltak, apróbetűkkel, halvány nyomással és rossz minőségű papírral, mégis drágák voltak. Ezért is voltak e tankönyvek és kézikönyvek nagyjából azonosak a korábbi évtizedek kiadványaival. Ismeretes, hogy a hazai római katolikus iskolák tankönyvei már a XVIII. század folyamán is nyomdai kiadványok voltak. Legtöbbször e latinnyelvű tankönyvek - amelyeknek az írói között csak ritkán akadtak hazaiak - külföldi szerzők művei voltak. Ilyen latin-magyar ábécédáriumok jelentek meg kimutatásaink szerint a XVIII. század első felében - Brassóban és Kolozsvárott. Brassóban a luteránusok adtak ki ABC könyvet a kolozsvári reformátusokhoz hasonlóan. Mind az L, mind a II. Ratio - nagyobbrészt e külföldi szerzők tankönyveit - ajánlotta a népiskolák további használatára. E században - főképp a protestáns kollégiumok hagyományos rendszerében, amelyben még sokáig megfért egymással az elemi és a középfokú oktatás szétválaszthatatlansága - még számtalan kéziratos tankönyv és jegyzet is volt használatban, amelyeket a népiskolákban tanító diákok is sokszor forgattak. A protestáns kollégiumok jeles tanárai elég nagy számban vállalkoztak tankönyvírásunk történetében először - tankönyvek írására a XVIII-XIX. század fordulójától kezdődően. A magyar művelődés nagy hasznára nemcsak az egyes tudományágak ismereteinek a népszerűsítését, magyar nyelvű adaptációját, a megtanulandó ismeretek szelektálását végezték el, hanem megkísérelték - elsőként hazánkban - külön útra terelni a tanügyi kézikönyveket és a tankönyveket, szorgalmazván azok műfaji szétválasztását. A tankönyvek metodológiai és didaktikai erényei között kell számon tartani a szöveges példák és a szemléltető táblák sokféleségét, a gyakorlati példák arzenálját, a helyi körülményekhez igazodó példatárnak a korabeli jobbágy-paraszti, ipari és kereskedelmi élettel összefüggő hasznát, a falusi és a mezővárosi környezet légkörében és piaci viszonyai között is hasznosítható voltát. Ugyan-
