Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

fogatát. Mivel pedig a fuvarra-hetélésre jelölés az elöljáróktól függött, nem egy helyen ők is nyerészkedésre használták ki: azokat, akik bizonyos sápot adtak le nekik, nem vagy csak a mezei munkák végével rendelték forspontszolgálatra. A hetélést, amely Árván kívül Gömörben se volt gyakorlatban, Ung egyik követe már 1836-ban a diétán megszüntetni javasolta. Ennek nyomán hamarosan Pest és Zemplén is eltörölte. Hont, Békés, Vas és Csanád pedig 1841 folyamán, hogy a házikassza kiadásait a fogatdíjak összmennyiségének alábbszállításával is csökkenthesse, kimondta a megyei kisgyűlések megszüntetését, és ezzel megtakarította a hivatalos tisztviselői vontatópénz tetemes hányadát. Még radikálisabb lépésre szánták el magukat a bihari liberálisok: 1841 decemberében a közgyűléssel olyan javaslatot fogadtattak el, amelynek értelmében az adózók fuvarozási kötelezettsége a magánutasok irányában, minthogy ennek egyébként sincs semmi törvényes alapja, a hetéléssel együtt megszűnik, a tisztviselők és katonák fuvarozásáért pedig az adózók a korábbinál magasabb díjat kapnak. Bihar felhívására még 9 másik megye lépett ugyanilyen útra, azaz felszámolta a hetélést, magánutazások esetében a fuvarvállalást az adózó akaratára, a takszát pedig a felek szabad alkujára bízta: Zala, Esztergom, Verőce, Komárom, Trencsén, Szerem, Pozsony, Bars és Zólyom. Arad előbb a bihari indítvány ellen, majd mellett, végül újra tagadólag foglalt állást, Hont pedig először igenlő határozatát arra hivatkozva vonta vissza, hogy megkérdezett adózói a forspontkötelczettséget magánutasok számára is szívesen vállalják. A 10 megye közül, amely a vontatást csak hivatalos utakra tartotta fenn, 6 az új rendszabályt díjemeléssel kötötte össze, Verőce pedig azt is határozatban rögzítette, hogy tisztviselő is csak előzetes bejelentés után, az alispán rendeletére vehet hivatalos vontatót igénybe. Másik 35 megye viszont többségileg vagy nyomban, vagy egy bizottsági vélemény nyomán, Heves pedig a nép meghallgatása után szembefordult a bihari kezdeményezéssel; a hetélés eltörlésére is csak Baranya, a hetélőhelyek és hetélőfogatok számának mérséklésére pedig csupán Győr és Bács mutatkoztak közülük hajlandóknak. Igaz, 8 megye e csoportból is szükségesnek látta a fuvartaksza magasabbra szabását, ugyancsak 8 pedig a kérdés diétái országos rendezését. Ugyanakkor Sáros, ahol talán leghangosabban zúgtak a bihari újítás ellen, továbbá Nógrád és Nyitra körlevelekben szólították fel mindazon megyéket a kötelező magánvontatás visszaállítására, amelyek - zavart okozva a közlekedés országos rendszerében - annak eltörlése mellett döntöttek. Bácsban még olyan indítvány is elhangzott, hogy a vontatást fenntartó megyék visszatorlásul tagadjanak meg minden szállító eszközt a vontatást leállító törvényhatóságok lakóitól. A vontatóügyben valójában ugyancsak liberális és konzervatív álláspontok ütköztek meg egymással. A liberálisok számos megyében a tisztviselőknek járó fuvarok körét is minimálisra akarták korlátozni, például annak egyszersmindenkorra érvényes leszögezésével, hogy rögzített áron és a házikassza terhére megyei hivatalnok is kizárólag hivatalos, egyszersmind konkrétan meghatározandó alkalmakra vehet vontatót igénybe. A konzervatívok viszont különféle érvekkel védték a magánosok és a tisztviselők érdekeit: néhol elismerték, hogy a vontatókötelezettség terhes ugyan a parasztra, de azzal érveltek: valóban súlyossá a tisztviselők számára nyújtott fuvar teszi, ez pedig nem nélkülözhető. Hangoztatták, hogy a vontatás úgyszólván egyetlen közlekedési formája az országnak, amely