Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)
Az elfogadott, de törvényhatóságonként különböző módosítások fokozták az eltéréseket, amelyek a választási rendszer részleteiben a megyék közt fennállottak. Vonatkozik ez a szavazásra illetékesek körére és a szavazatjog gyakorlásának módjára egyaránt. Sopron például elvonta a nemesi szolgák voksjogát. Békés szakított azzal a szokással, hogy a távollevők megbízottaik útján szavazhattak. Másutt legalább feltételekhez kötötték a meghatalmazó levelek érvényességét. Részintézkedésekkel persze nem lehetett a választások tisztaságát helyreállítani. De mind ezekre, mind az indítványnak maradt ötletekre támaszkodhatott az 1843-44. évi diéta, amikor - az előző országgyűléshez hasonlóan - a megyei kicsapongások országos megszüntetésének, a megyei visszásságok kiküszöbölésének feladatával került szembe. A megyegyűlések előkészítésében és levezetésében sem uralkodott egység. Néhol statútum vagy szokás kialakított ugyan bizonyos kereteket, de az ügyrend valamennyi mozzanatára kiterjedő szabályozás úgyszólván mindenütt hiányzott. A gyűlés tárgyát az alispánok meghívói általában csak tisztújítás vagy követválasztás és -utasítás esetén tették közhírré. A megjelenők a napirendről kevés megyében szerezhettek előre tudomást. A kérdések felvételének sorát az elnöklő fővagy alispán döntötte el. Ezért mind a megyevezetésnek, mind a pártoknak különféle manipulációkra nyílt alkalmuk. Főleg arra, hogy fontos kérdéseket - mivel a gyűlések másod- vagy harmadnapjára az érdeklődés megcsappant - akkor vétessenek tanácskozás alá, amikor párthíveik vannak többségben. Tisztázatlan volt, hogy a jelentkezőket milyen rendben illeti a szólás joga; hogy a gyűlés folyamán mikor lehet napirenden nem szereplő vagy attól eltérő kérdésekben indítványt tenni, és mikor kell azt vitára bocsátani. Abban, hogy hány személy jelenléte szükséges a határozathozatalhoz, semmiféle korlátozás nem érvényesült. Egyedül Sz^pesben hangzott el - de hasztalan - 1842-ben az a javaslat, hogy csak 40 fő részvételével hozott döntés nyerjen jogerőt. Elmaradt annak megszabása is, hogy melyik gyűlés, mikor és milyen feltételek mellett hatálytalaníthatja egy másik vagy az előző határozatát. Mindebből számos visszásság keletkezett. Néha többezres tömeg közreműködésével született a döntés, máskor viszont az adott megye nemességének csak töredéke foglalt fontos kérdésekben elhatározóan állást. Temes azon 1842 márciusi közgyűlésén, amely a vegycsházasság ügyében kiadott pápai brévét érvénytelennek nyilvánította, 53-an vettek részt. Arad 1842 júliusi közgyűlése 28 személy jelenlétében - 19:9 arányban - mondta ki, hogy magánutasoknak az adózók többé nem kötelesek vontatót adni; 1843 februárjában pedig 37 nemes hagyta jóvá a követutasításokat. Abaújban 1843 augusztusában 23 ember döntött a halálbüntetés ügyében, éspedig egyetlen szavazattöbbséggel annak meghagyása mellett. 1842 októberében Fejérben 24 nemesből állt az a kongregáció, amely 10 fontos kérdésben, többek közt az osztrák-magyar vámvonal megszüntetéséről határozott. Pest megye egyik 1840-i kongregációjának azon a napján, amelyen a tisztviselők hatásköre került revízió alá, a tanácsteremben mindössze 11 ember ült! A határozatok, mivel más összetételű gyűlés könnyűszerrel visszavonhatta őket, mindig ingatag talajra épültek. Bereg például 1841-ben háromszor változtatta meg a törvényszéki bírák választásának módját; ugyanebben az évben Temes egyik közgyűlésének első napján a szavazás titkossága, a másodikon viszont annak nyilvánossága mellett foglaltak állást.
