Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról

Bár kicsiny a sírhant: nagy költő nyugszik alatta,

A ki az ép ősz, dal, ballada mestere volt.

Szent álmát ne zavard könnyeiddel, honfi, s halottként Meg ne sirasd: hiszen él a lángeszű műveiben.

10. Sgy, 1873. aug. 26. Olykor saját versezeteit is közli. Például azt a programszerű költői levelet, amelyet Egy ügyvéd barátomnak címzett:

Törvénnyel a kézben! Világgal az észben!

Átölelve egymást; karöltve a vészben.

Az még nem gyümölcs, ha bennetek eszme kél,

Hanem: ha az eszme győz és tettekben él . . .

11. Sgy, 1873. aug. 26. Roboz sokszor agiitatív költősködést művelt, didaktikusán körülírva az általa elképzelt ember-eszményt:

Kelemen Istókból az lett, a mi régen,

Kasza, kapáláshoz hozzáfogott szépen;

Földmíves ne adja politizálásra Magát, hanem legyen híve a munkának, s igaz fia mindig az édes hazának.

Roboz István: . . . i helységbíró. Sgy, 1868, júl. 7.

12. Depositum Roboz. (A következőkben: Dep.) Kiadatta színes nyomású levelezőlapon Kossuth imáját. Ugyanígy jelentette meg saját arcképét, illetve falujának látképét, „Köttse Roboz István születési helye” felirattal.

13. Dep.

14. Dep.

15. Lásd: Kemény Zsigmond emlékiratai. Közzétette: Beksics Gusztáv. Bp. 1883. 92-93. „Azt már Kardos Samu tisztázta, hogy Wesselényi 1848 őszének végén nem tért vissza Freywaldauból.” Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp. 1965. 549-550.

16. Roboz István: Meghalt egy Diogenes. Sgy, 1905. febr. 28.

17. „Az imádság szép és megható csak nem Kossuth írta. Szerzője Roboz István, a már feledésbe merült kaposvári író. Csapodi Pál ádándi kastélyában olvasta el a szerző báró Wesselényi Miklós és Kemény Zsigmond előtt.” Holló Ernő: Költészet és valóság. Lapkivágás a Vasárnapi Újságból. Dep.

18. Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. K.-vár, 1967. 295. Következetesen Komáromiról beszól, aki ugyancsak alelnök volt, de levél aláírása: Komócsy József.

19. Dep.

20. Hatvány Lajos: így élt Petőfi. Bp. 1967. I. köt. 373.

21. Könczöl Imre: Petőfi útjai Veszprém megyében. Veszprém, 1973. 68.

22. Minden Ferenczi levél: Dep. Az utolsó gyászkeretes papíron, az irodalomtörténész a leányát gyászolta.

23. Sgy, 1913. okt. 12. Közöltek egy Apotheoziist Soós Lajos tollából azzal a kicsengéssel, hogy Petőfi eltűnt, de nem halt meg. Sgy, 1899. júl. 23.

24. Roboz István: Balat on-Füred. Sgy, 1872. aug. 20.

25. A n-kan,izsai bukás. Sgy, 1880. aug. 17.

26. Sgy, 1897. okt. 24.

27. Roboz István: A Billikomból. Nagykanizsa, 1878. 66-67. Jókai Az utolsó pro/ogban Pápát dicsérte, s ez nyilván nem volt közömbös Roboznak sem:

Te láttad az elmúlt szép, dicső kort,

Oh Pápa város népe hajdanán,

Öreg művészek most is emlegetnek Mily nagy meleggel ébresztéd csíráit Mi sarjadó magyar művészetünknek.

Nem pihenője, otthona valál.

A színművész, miként a napraforgó,

Bár merre járt, te hozzád visszafordult.

202