Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról

zat volt, az elfoglalt helyet megállni heroizmus kellett. Te egy, a hazának, a közügyeknek, a szabadelvű eszméknek és a józan nemzeti művelődésnek tett jó szolgálatokkal teljes hosszú pályára tekinthetsz vissza. Kívánom Istentől, hogy tartson meg sokáig s adjon Neked testi-lelki erőt nehéz feladataidnak további viselhetésére. Örömünnepeden sok fényes üdvözletét fogsz hallani, de őszintébbet, szívbőljövőt, mint az enyém, alig. Légy boldog családodban, szerencsés munkádban, megelégült hazádban.”28

A nagy írótól jövő elismerés és a viszonylag gyakori személyes találkozás isnpirálta 1894-ben arra Roíbozt, hogy teljes erővel bekapcsolódjék Jókai fél évszázados írói jubileumának eseménysorozatába. Az ő ötlete volt, hogy köszöntsék a nagy írót díszes oklevéllel. 1894. január 6-án Maár Gyula alispán (kíséretében volt Roboz, dr. Andorka Elek, Kacskovios Zoltán, dr. Gosztony Mihály, Folly József) nyújtotta át az írónak Somogy megye üdvözlő iratát. A fogalmazás Roboz műve. Ha nem tudnánk ezt biztosan, akkor is kiderülne a szöveg szóvirágaiból: „Köszönt és üdvözöl tehát Somogy vármegye közönsége országos ünnepeden, melyen jelen lesznek a régi Olymp minden istenei, hogy ők is dicsőítsék tolladat, mely gyönggyel rakta meg az ország összes könyvtárait. - Nekünk is ünnep lesz az egész vármegyénk területén, mert nincs palota, nincs viskó, hová nagy szellemed fénye napsugárként el nem hatott, s az egész vármegye fonja a babért számodra dicsőséged napján, mert ha tél van is, Jókainak soha nem hervad el a virág és borostyán!” Ugyanebben az időpontban Kaposváron Jókai-bált rendeztek.

Néhány nappal később Roboz tevékenységéért, a Jókai-kultusz ápolásáért az alábbi levelet kapta báró Eötvös Lorándtól, a Jókai-jubileum végrehajtó bizottságának elnökétől: „Nagyságos szerkesztő úr! - Most, hogy a Jókai-jubileum fényes ünnepségei lezajlottak, kedves kötelességünkké vált mindazoknak, akik a nehéz munkában támogattak, önzetlen buzgalmukért igaz köszönettel adózni. Örömmel és büszkeséggel teljesíti a végrehajtó bizottság ezt a feladatát különösen a sajtóval szemben, mely hónapokon keresztül igazán páratlan készséggel, egyre fokozódó lelkesedéssel szolgálta a Jókai-jubileum hazafias ügyét. Akit ünnepeltünk, maga is az irodalom munkása, s dicsőségéből dicsőség hárul a sajtóra, mely példátlan buzgóságával meghálálta a jubiláns költőnek mindazt a sikert, amit az ő fényes tollának köszön. Mi a magunk részéről a hála legőszintébb érzésével tekintünk vissza az elmúlt hónapokra és napokra, amelyekben a sajtó mindenkor kész szószólója volt megindított ak- cziónknak. Fogadja nagyságos szerkesztő úr, úgy ön, mint egész szerkesztősége a jubileum ügyét támogató buzgalmáért a végrehajtó bizottság meleg köszönetét. Mély tisztelettel: b. Eötvös Loránd. Bp. 1894. jan. 15.” 28

Az ünnepségek után Jókai sem feledkezett meg somogyi barátjáról. Önnön arcképét küldte meg Roboznak, hátulról ráírva: „Emlékül 1894. Január 6. Jókai Mór.”30

Szó volt már az alkalmiságról kapcsolatukban. Megnyilvánult ez még apróbb híradásokban, illetve beszámolókban Roboznak Jókainál tett látogatásairól. A hírrovatban közölte a Somogy, hogy a nagy nevű regényíró 1877. januárjának elején a megyében volt (unokaöccse, dr. Jókai Géza orvos lakodalmán). Ugyanitt értesült az olvasóközönség arról, hogy 1882. augusztusában volt a „Balatonegylet” alakuló közgyűlése, amelyen a próza mesterét az irodalmi szakosztály elnökévé választották. Közölték Jókai nyilatkozatát, amelyet a

242