Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról

Harmadszor: a P.-társaságban jó volna felolvasni, de erről csak szept.-ben le­het szó. Addig már felolv. ülés nem lesz s mivel a felolvasás már a májusi ülésről lekésett, ezért voltam bátor írni, hogy válaszom késése semmiféle kárral ez idő szerint nem jár.” Roboznak még ez is kevés volt, mert az irodalomtör­ténésznek újra le kellett írni, mit javasol: „Méltoztassék a Budapesti Hírlappal eligazítani, hogy ők kiadják, azután a kéziratot kérem hozzám küldeni, én le­másoltatom és a másolatot adom a lapnak, az eredetit a Petőfi-háznak. Azt gondolom, hogy így jó lesz. Ha méltóztatik hozzájárulni, mihelyt megkapom a kéziratot, e szerint fogok eljárni.”22 A sorozat akkoriban ténylegesen országos szenzációt keltett, a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap is közölt részeket belőle. Ezeket olvasva - tájékoztat­ta olvasóit a Somogy - kérte Endrődi Sándor és Ferenczi Zoltán, hogy folytas­sa a leírást és küldje fel azokat a Petőfi múzeum'nak. „így is lett (...) a kézira­tokat ott őrzik.”23 A sorozat és a levelek olvastán felmerül a kérdés: Petőfiért történt mindez? Roboz írásainak tagadhatatlanul volt szerepük a nagy költő iránti érdeklődés ébrentartásában, de cikkeiben saját személye sokszor jobban előtérbe került Petőfiénél. Jókai mellett Roboz neve a Jókai Mórról szóló legújabb bibliográfiákban nem szere­pel. Tény, hogy a nagy író életműve szempotjából apró filológiai adalékoknak tűnnek azok a hírek, rövid írások, verses megemlékezések, felköszöntők, ame­lyekkel a Somogy szerkesztője közeledett hozzá. De a kapcsolatot nemcsak a nagy író, hanem Roboz, illetve a somogyi irodalom szemszögéből is megvizs­gálhatjuk, s így azonnal más megvilágításba kerül. Kiderülhet ekként többek közt, hogy a korabeli olvasóközönség körében mennyire forogtak Jókai művei, megfelelő volt-e az ajánlás, a figyelemfelkeltés, továbbá az is, hogy Somogybán mennyire volt erős a Jókai-kultusz, megtudhatjuk, itt mire figyeltek vele kap­csolatban és reagált-e a nagy író a somogyi eseményekre. Roboz szerkesztőként, lapjába'n teremtett itt Jókai-kultuszt. Ehhez volt egy axiomatikus kiinduló pontja; hogy iskolatársak voltak a pápai kollégiumban. Két dolgot azonban meg kell jegyeznünk. Az egyik: a közös vagy annak tudott iskolai évek jelentősége csak utólag válik egyértelművé. Akkor, amikor az or­szágos, majd európai dicsfény övezi Jókait (mint ahogy Petőfiről is ötven-hat- van év távlatából írt Roboz). A másik: a fentiekből következően nincs doku­mentálható bizonyítéka annak, hogy a pápai önképzőkörben együtt dolgoztak vagy akár csak találkoztak volna. Az 1870-es évektől Jókai és Roboz sokszor találkoztak, s ezeken az alkalmakon a Somogy szerkesztője mindig hangsúlyoz­ta, valaha együtt tanultak ... Az kétségkívül pozitív cselekedet volt, hogy az együtt töltött időről Ro­boz lapjában rövidebb-hosszabb cikkekben beszámolt s ezekből ‘nyomon követ­hető kontaktusuk néhány jellemző vonása. Kiemelkedik ezek közül a politikai jellegű. Jókai életrajzából tudjuk, hogy a hatvanas évek végén mint ellenzéki képviselő ért el sikereket, ám a hetvenes években egyre veszít politikai népsze­rűségéből. E folyamatnak érdekes adaléka született meg azon a balatoni hajó- úton, amelyet 1872. nyarán Roboz társaságába!! tett meg a Kisfaludy gőzösön. 237

Next

/
Oldalképek
Tartalom