Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Tilkovszky Lóránt: A magyarországi német mozgalom válságának a kivontakozása (1930-1932)

dású ügyvéd Gündisoh, és elsősorban a tudományos, kulturális terepen folyó harc- ba'n érezte magát elemében, valójában nem becsülte le a gazdasági szervezkedés jelentőségét. Kezdettől fogva kimutatható és nyomon kísérhető elvi egyetértése ehben a kérdésben, de az volt a meggyőződése, hogy a magyarországi németség kulturális, főleg iskolaügyi követelései - a tapasztalható nehézségek ellenére - ki­sebb ellenállásra számíthatnak, mint külö'n német gazdasági szervezetekre tö­rekvése; ez utóbbi erőltetése viszont a kulturális követelések kilátásaira is kedve­zőtlenül hatna. Ezért tanúsított kétségtelén óvatosságot azon, már a 20-as évek második felében jelentkező tervekkel szemben, hogy a mozgalom létesítsen egy gazdasági irodát, amely a német birodalom magyarországi gazdasági érdekeinek messzemenő szolgálatával biztosítaná a külső támogatást a hazai németség ön­álló gazdasági szervezkedéséhez. Az erre vonatkozóan Peter Jekel által kidolgozott tervezet kifelé, a né­metországi vezető körök kapacitálására azt hangsúlyozta, hogy a Bethlen-kormány politikája a német-magyar gazdasági kapcsolatokat, amelyeket a német-magyar kereskedelmi kamara nem egészen a német érdekeknek megfelelően képvisel, hát­térbe szorulással fenyegeti, és teret nyit az amerikai, angol, francia gazdasági kapcsolatoknak, sőt engedményekre kényszerül a kisantánt-országokkal szemben is. A német gazdasági vezető köröknek nem volt módjukban - megfelelő szerv hiányában - idejében értesülni a számukra hátrányos magyarországi gazdasági fejleményekről: a textilipar erőteljes fejlesztéséről, a malomipar, a csepeli ke­reskedelmi kikötő idegen tőkével történő kiépítéséről. Egy létesítendő Német Gazdasági Iroda (Deutsche Wirtsűbalftskánzlei) rendszeres gazdasági jelentése­ket juttathatna el illetékes német központi szervekhez a magyar piac felvevőké­pességének alakulásáról, a behozatalról és kivitelről, a vámkérdésről. Az iroda segítségével a német cégek mindenféle kedvezményhez juthatnának, s a magyar- országi német vállalatok számára idővel olyan atmoszférát alakítana az ki, ami­lyenhez Németországban vannak szokva. Jogi természetű segítséget is kaphat­nának pereikben az irodától. Vezetőjéül az erdélyi szász származású Jekel önma­gát ajánlotta, hangsúlyozva, hogy 27 évi állami szolgálata révén kitűnő kapcso­latai vannak a magyar minisztériumokban. A tulajdonképpeni gazdasági szak­ember egy német orientációjú magyar, Mihályi Imre lenne; jogi tanácsadó pedig Guido Gündisch, szintéit erdélyi szász származású, óriási praxissal rendelkező ügyvéd.11 A gazdasági válság körülményei közt, amikor a magyarországi német la­kosság is - általában viszonylag kedvezőbb gazdasági helyzete ellenére - erősen érezte annak hatását, Bleyer engedett a gazdasági szervezkedést sürgető érvelés­nek, és hozzájárult a gazdasági iroda létesítéséhez - a Volksbildungsverein kere­tében. Feladata lesz, hogy gazdálkodási tanácsokkal lássa el a német parasztokat, és segítségükre legyen trágyaszerek, mezőgazdasági gépek, vetőmag, tenyészálla­tok stb. beszerzésében és felhasználásában. A németországi gazdasági érdekekkel taló összhang biztosítására a gazdasági iroda tényleges vezetőjéül azt a Heinrich Kohlért nyerte meg, aki már évek óta irányította - többek közt a berlini Külügyi Hivatal titkos anyagi támogatásával - németországi kémiai vállalatok itteni mű­trágya-akcióját, amely során a szászországi diákszervezetek idelátogató csoport­jai a német gazdasági propagandát céltudatosan felhasználták a magyarországi német parasztság nemzeti öntudatosítására. Mint Bleyer elmondotta a budapesti német követnek, Köhler munkájának nagy jelentőséget tulajdonít, mert eddig 407

Next

/
Oldalképek
Tartalom