Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
60. Dep. 61. Dep. Kóródy Sándor ekkor Bereg vármegye árvaszéki első ülnöke és elnöke volt. Sikeres mozgalmat indított a vármegye idegen hangzású neveinek megmagyarosítása érdekében. Irodalmi munkássága nem jelentős. Bővebben: Pallas Nagy Lexikon. 18. köt. 2. pótköt. Bp. 1900. 92. 62. Dep. 63. Idézi Király István: Hoch János Kaposváron. Somogy, 1978/3. 79-85. Közli még Halottak napján című versét is. Megjegyzem, hogy a lapban és az életrajzi lexikonban is Hock néven szerepelt. 64. Sgy, 1913. okt. 12. 65. Dep. 66. Dep. 67. Andor ka Rlek: Roboz István írói és hírlapírói működése. Somogyvármegye, 1913. okt. 15. 68. Roboz István és a közoktatásügy, Somogyi Iskolaügy, 1913. nov. 1. 69. Kanyar József: Százéves a somogyi sajtó. Somogyi Néplap, 1963. okt. 6. 70. Bernáth Aurél unokaként természetszerűleg arról írt önéletrajzi regényében, ami anyai nagyapjának munkásságából időtállónak látszott. Elsősorban lapszerkesztő-közművelő tevékenységéről, illetve Kossuth imájáról. Közli az ima szövegét is, pontosabban annak egyik változatát. Részletekbe menő vizsgálódás nélkül szembetűnik, hogy az így éltünk Pannóniában (Bp. 1978) 53. oldalán közölt ima eltér attól, amit például Gracza György közölt öt kötetes munkájában. Ez utóbbiban a stílus emelkedettebb, pátosszal telibb. Gracza a következő megjegyzéssel adta közre a szöveget: ,,A néphagyomány egy gyönyörű imát tart fenn, amelyet Kossuth ez alkalommal mondott volna az elhunyt magyar vitézek sírhalma felett. Ez az ima Roboz István, somogymegyei író azon időbéli alkotása ugyan, de mert elválaszthatatlanul a Kossuth nevéhez van fűzve, érdemes, hogy megóvassék a feledéstől.” Gracza György: Az i&4&-49~iki magyar szabadságharc története. Bp. (é. n.) IV. köt. 182—183. Az ima kapcsán ekként egy újabb kérdőjel merült fel, mert a történész ,,néphagyományró!” írt. Ez is az eredeti fogalmazvány előkerülésével cáfolható meg. — Roboz István tevékenységének értékét abban kell látnunk, amit Bernáth így fogalmazott meg: „Egy hosszú életen keresztül szakadatlanul tesz-vesz a megyéért és városért.” I. m. 54. 264
