Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról

köszöntéséről volt már szó. A pedánsan összegyűjtött levélhalomból kiemelkedik még Zichy Antalé. Zichy méltatlanul háttérbe szorult alakja a magyar irodalomnak. Tehet­ségben és látókörben messze Roboz fölött állt. Már 1848-49-ben jelentős politi­kai szerepet játszott, amely a kiegyezés után fokozódott. Munkatársa volt Eötvös Józsefnek az 1868. évi népoktatási törvény végrehajtásában. Irodalmi munkássá­gáért 1866-ban beválasztották a Kisfaludy Társaságba, négy évvel később az MTA levelező, majd 1877-től tiszteleti tagja lett. Az adatok önmagukért beszélnek, érzékeltetik a viszonyt, amelynek do­kumentuma az alábbi levél: „Édes Pista barátom! Nekem egynél több jogcímem van rá, hogy a tisztelgők sorából el ne maradjak. Nemcsak lapodnak már húsz év előtt dolgozó társa voltam, hanem a megyei jegyzői hivatalnál együtt szolgál­tam is Veled, s általában a közéletben kifejtett érdemleges munkásságodnak min­dig részvevő és méltányló tanúja voltam. - Természetes tehát, hogy a hozzám in­tézett meghívást örömmel fogadva, azonnal el voltam határozva, körötökben meg­jelenni, s üdvözletimet, magam s akadémikus írótársaim nevében, nemcsak levél­ben, de személyesen élőszóval is tolmácsolni. - Azonban Szász Károly ref. püspök, s régi jó barátom is éppen a napokban jő a mi vidékünkre. Előle ki nem térhetek, s őtet állásához és érdeméhez méltó módon kell Zalában fogadnom, a mi csakis annyiban gátol, hogy szombaton nem étkezhetem Hozzátok. Ellenben, bár az éji vonatnak felhasználásával, a vasárnap tartandó diszülésre, s végső esetben az esti bankettre meg fogok jelenni. -(...) Addig is ölel tisztelő barátod: Zichy Antal. Bp. april 28. 887.”°° Az idézett dokumentum somogyi vonatkozású, de mint láttuk, jött kö­szöntés a Petőfi Társaságtól, sőt az ország távolabbi vidékéről, Beregszászból. Onnan Kóródy Sándor kereste meg „mélyen tisztelt” írótársát azzal, hogy „a Kárpátok aljában is vannak tisztelői, kik írói érdemetek méltányolni tudják.”01 Győrből pedig Lasz Samu fejtette ki, hogy mennyire csodálja a Balaton körüli tevékenységéért. Roboz elérte, hogy híres és kevésbé neves írók, költők méltányolták iro­dalmi és szerkesztői munkásságát. Ezén túl még azt is, hogy a kapcsolatok élövé lettek a vidéki lapok között. Az Aradi Közlöny és a Zalai Közlöny felelős szer­kesztői, a Szekszárd Vidéke munkatársai jelezték, hogy „lélekben ott voltunk.”62 A kaposvári ünnepség egyik nevezetes alakja volt Hock János. A jubi­leumról közölt beszámolókból vált világossá, hogy a lap munkatársai közé tarto­zott, illetve rövid ideig (amíg Roboz az ünnepségekkel volt elfoglalva) szerkesz­tette is. A Roboz-évfordulón a szerkesztő köszöntésére verset olvasott fel, A sza­badság és a sajtó címmel. Harmadik szakasza tanács és célkitűzésként - morális vonatkozásaival - egyaránt érdekes: Menj és szeress! S míg embert látsz a földön, Töröld le nyomornak könnyeit; Emeld az elbukottat, védd a gyöngét S az igazságot, .amely üdvözít. Te légy az erkölcs! s hogy ha festett arccal A zsarnok önkény szemedbe nevet, Zúzd össze ezt hatalmas szárnycsapással S szabadság legyen a te szent neved !63 259

Next

/
Oldalképek
Tartalom