Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
gyi követnek kizáratása az 1796-ik évi országgyűlésről tanulmányát. Pár héttel később, 1905. január 15-én tartották évi rendes közgyűlésüket, amelyen a felszólalók — köztük Roboz — már „beteg, tespedt” szervezetről beszéltek. Hogy szépen indult a kezdeményezés, de a kaposvári közönség közönye „dermesztő fagyként” hatott rá, s az Országos Irodalmi Szövetség pedig anyagi alapját vitte el. Meg az alapító hatvathat tag közül csak negyvennégy tett eleget kötelességének, mondván „szabadkőműveseket” nem támogatnak. A Somogy természetesen megvédte Roibozt és Kisfaludy Atalát a vádtól, hogy ők nem „elveket mondanak csak, hanem dolgoznak!” Például úgy, hogy a gyűlésen Roboz felolvasta A toll című tárcáját, amelyben arról meditált, miként lett a toll „hatalom”. A szigetváriak a Vörösmarty emlékünnepre a Berzsényi Társaságtól kértek előadót, s rendkívüli összejövetelen elhatározták, hogy az elnök vezetésével több tag elmegy, szónoklatot pedig dr. Pete Márton fog mondani. Roboz végül is táviratot küldött: „Vörösmartyt ünneplő illusztris társaságnak üdvözlet, dicsőség. Szigetvár közönsége tündököljön ősei erényében. »Megfogyva bár, de törve nem . . ,«”59 A tiszteleti tagok számának bővítésére határozták el, hogy újabb fővárosi írókat vesznek fel. Ennek ürügyén érkezett az országos irodalmi és közművelődési szövetség főtitkárának levele Robozhoz, amelyben értesítette, hogy 1906. február 17-én Vikár Béla és Pékár Gyula megtartják kaposvári székfoglalójukat. A Somogy szerkesztője nagyjából két évig dolgozott teljes erővel a szervezet elnökeként. 1906 őszén leköszönt tisztéről (fia halála miatt), de továbbra is kritikus szemmel figyelte a társaság tevékenységét. Lemondása után akadozott a munka, a tagok nagy része úgy gondolta, hogy 'nincs értelme tovább a szervezet fenntartásának. Roboz a felbomlást nem szívesen látta volna, azért lapjában nagy vezércikket írt a Berzsenyi Irodalmi Társaságról. Az 1907. június 9-én megjelent írásban azt fejtegette, hogy minden élléntétes törekvés éllenére fenn kell tartani a szervezetet. Azért is, mert sehol az országban meg nem bukott az ilyen vállalkozás és - a közönséget sem lehet becsapni: „Ha a közönség a hideg kezével érintené e fiatal hajtását a nemzet fájának, hallgatása, fel nem mutatható sikerek miatt; le kell győzni; új erőt kell gyűjteni; a lelkesedés már nagyobb csodákat is tett.” Állásfoglalásainak is szerepe volt abba'n, hogy a társaság tovább dolgozott. Két jubileum Roboz 1887 tavaszán elhatározta, hogy kettős évfordulóval ünnepelteti magát. Irodalmi pályafutását 1847-től számítva, negyven éves munkálkodást tudhatott maga mögött. Szerkesztői tevékenységét 1863-tól eredeztetve, huszonöt évre tekinthetett vissza. Országos példák vonzották ilyesmire figyelmét, s minthogy Somogybán még nem volt erre precedens, nagyméretű eseményt szerveztetett. Nem ezért érdekes persze számunkra, hánem azért, mert olyan alkalmat teremtett, amikor az ország irodalmi közvéleményének figyelme (Roboz személyén át) a megyére irányult. Az Akadémia és a Petőfi Társaság tagjainak névre szóló meghívókat küldtek, továbbá levelet csaknem mindegyik fővárosi és vidéki (Győrtől Aradig) lap szerkesztősegébe. Természetszerű, hogy a megkeresettek - amennyiben nem jelentek meg személyesen - levelet, táviratot küldtek. Jókai Mór és Kiss József 258
