Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
Ahogy Stadion községi törvénytervezete, Schmerling jogszolgáltatási reformjai és Bruck vasútépítési tervezetei: mindnmind a polgári fejlődés irányába mutattak, az 1849. június 28-án vallás- és közoktatásügyi miniszterré kinevezett Xhun Leó gróf oktatásügyi reformtervezete is szolgálta - bizo'nyos mértékig - hazai oktatásügyünk polgári fejlődését. Noha a tanügyi reform bevezetésének útjában jelentős akadályt képeztek a politikai felelősségrevonások és az erőszakos nyelvrendelet körüli kedvezőtlen társadalmi akusztika, amely - az abszolutizmus lényegéből származóan mindig ellenséges volt minden nem hozzákapcsolódó, 3 tőle függetlenül alakuló társadalmi erő és mozgás iránt, - továbbá a hazai oktatási viszonyok iránt kevésbé érzékeny és fogékony bécsi kul- turadminisztrációnak a protestánsok tanügyi önállóságával szemben alkalmazott ellenséges eljárásának gyakorlata, mégis, az 1850-es esztendővel induló reformok haladó jellegét aligha lehet tőlük megtagadni, noha an'nak kultúrpolitikai saroktételei: különösképp a kötelező népoktatás, a középfokú iskolázás, a tanító- képzés és a felsőoktatás - a hazai hagyományokra épülően és a polgári élet új viszonyaira alkalmazhatóan - talán még nagyobb eszmei tisztaságban is — helyet foglaltak nagy művelődéspolitikusunknak: Eötvös Józsefnek - csaknem két évtizedre elodázott - iskolai reformtervezeteiben.3 Így a maga lábán járni kezdő magyar közművelődés ügyének az irányítása - a szabadságharc leverése után, az abszolutizmus idejére - eszmeileg a haza határain kívülre került. Igaza volt Kornis Gyulának, amikor arról írt, hogy „ugyanazok a tanárok, akik égő lelkesedéssel ujjongtak 1849. tavaszán a kivívott függetlenségnek, ősszel már a bécsi közoktatásügyi minisztériumtól kapják az új tanrendszert és utasítást: gr. Thun Leónak Organisations Ent- wurfját. II. József centralizáló és németesítő politikája teljes erejében újra feltámad. Vestigia terrent.”3^3 * * * Somogy megye - Baranya és Zala megyékkel együtt - a pécsi kerülethez tartozott, amelynek élére Haynau - 1849. augusztus 12-én főbiztosként - előbb Rohonczy Ignácot, majd - szeptember 25-én - Somssich Pált nevezte ki. Végül is, egyikük sem volt hajlandó a felkínált állást magára vállalni, noha sem Rohonczy, de maga Somssich Pál sem volt bármilyen szempontból is elfogult személyiségnek nevezhető a forradalom javára, éppúgy mint a hasonlóan nem forradalmi beállítottságú új somogyi tisztikar tagjai sem, akik is inkább voltak ókon- zervatívek, mintsemhogy egyet tudtak volna érteni az új rendszer abszolutisztikus intézkedéseivel. így október 8-á'n, már Cseh Ede látta el a főbiztosi teendőket, majd - Zalának a fehérvári kerülethez történő átcsatolása után - a Tolna kerületi régió élére főbiztosként: Augusz Antalt nevezték ki 1849. október 26-án. akinek talán Somogybán volt a legnehezebb dolga, mivel a megyei tisztikar - még Világos és Arad után is - erős „ellenállást tanúsított a császári rendszabályokkal szemben”.4 * * * Az 1850 márciusában elrendelt népszámlálás a házak és a lakások összeírását is elvégeztette - ez képezte alapját a házak megszámozásának is. A megye házépületeinek mindössze csak 55,99%-ában volt lakás, amelyben - átlagosan - 4,52-en laktak. 177
